Rádió

„Édesanyám még él”

Kadarkai Endre a Klubrádióban

Interaktív

A rádiózás műfaji sajátossága, hogy viszonylag merev struktúrában kell kiépíteni minél színesebb műsorkínálatot. Egyfelől vannak a kötelezően teljesítendő feladatok: hír- és időjárásközlés, közlekedési információk, másfelől az ilyen blokkok közé beilleszthető úgynevezett magazinműsorok. A hallgatóság elvárja a kiszámíthatóságot, de igényli a változatosságot is. Amikor egy adó új műsorokat indít, nyilván szem előtt tartja, hogy ezeknek a paradox elvárásoknak a hálójában hol helyezkedik majd el a friss produkció.

A Klubrádiónak voltak, vannak fontos interjúműsorai, illetve interjúalapú magazinjai. A hétköznap délelőtti Ötösök nagy része is ilyen, de az Utópiától a Konkréton keresztül a Dr. Bubnó Rollig nagyon eltérő karakterű műsorok épülnek a stúdióbeli párbeszéd kereteire. Az interjú alapvetően olcsó és viszonylag kényelmes műfaj, nem kell menni sehová, és egy-egy ötvenperces beszélgetést minimális felkészültséggel is le lehet hozni. Bár épp az előbb említett műsoroknál a felkészültséggel a legkevésbé sem szokott gond lenni.

Érdekes tehát, hogy az aktuális műsorkínálat-frissítésből a Klubrádió végül is újabb beszélgetős produkciókat hozott ki. Bizonyára volt rá okuk, talán felmérték, hogy a hallgatóság mit szeretne, és ezt dobta ki a statisztika. Kováts Kriszta Kovátsműhelye mellett Kadarkai Endre is beszélgetős sorozatot indított a csatornán. A Világtalálkozó új ízt hozott a Klubrádióba, de egyáltalán nem biztos, hogy ez olyan jó hír.

Kadarkai, aki a Zugló Tv után az Echo Tv-t és a Story Tv-t is megjárta, ám rádióban most debütál, ezúttal is azt hozza, amit a pályája elejétől forszírozni igyekszik: személyes, bensőséges, lelki mélyfúrás típusú beszélgetéseket próbál előállítani egy-egy ismert magyar személlyel. Illetve a mostani felállásban kettővel, hiszen a Világtalálkozó páros interjúkra, háromszög-beszélgetésekre épül. A szakma csínját-bínját korábban Vitraytól, de még inkább Gyárfás Tamástól eltanuló Kadarkai legismertebb teljesítménye eddig az volt, amikor Ákosból kiszedte, hogy a nők helyét a konyhában és a szülőszobában látja. Ákost persze nem kellett különösebben megszorongatni, hogy kibökje ezt a dolgot. A szorongatás, de egyáltalán, az élesebb kérdések feszegetése amúgy sem Kadarkai erőssége. Amit ő tud, és eddigi pályáján több száz alkalommal elő is adott, az a tét nélküli alákérdezés, az elnagyolt lélekelemzés és a felszínes pszichologizálás. Van ennek terepe és létjogosultsága, csak épp a Klubrádió eddig nagyrészt mentes volt ettől a bulváros hangütéstől.

A Világtalálkozó, ahogy a műsor ajánlójában áll, „két teljesen eltérő habitusú és értékrendű közismert embert ültet egy asztalhoz”. Ez még alapvetően izgalmas kiindulópont lenne, ha tényleg működne, de, mondjuk, a Ganxsta Zolee – Csányi Vilmos pároson kívül a többiek nem tűntek olyan nagyon eltérő habitusúnak és értékrendűnek. Legutóbb például nagyon jól megértette egymást Lackfi János költő-író és Kánya Kata életvezetési tanácsadó. Vagy ha lett is volna nézetkülönbség köztük, a műsorvezető elfelejtett rákérdezni. Helyette egyre-másra sorjáztak a bensőségesség látszatát felkelteni hivatott, valójában olcsó intimpistáskodásba fúló kérdések. Köztük az utóbbi idők egyik legszomorkásabb bakija is, Kadarkai ugyanis rákérdezett Lackfinál, hogyan tudta elengedni a szüleit, mire a költő adekvát válasza a következő volt: „Szerencsére édesanyám még él.”

A celebekről szóló műsorok alapvető jellegzetessége, hogy nem arról beszélnek, mivel foglalkozik az adott riportalany (hiszen a celebek celebkednek), ezzel szemben a minőségi interjúkból mindig kiderül, hogy mi az a pálya, amit bejárt és amiért most a mikrofon elé ült az alany. Érdekesebb az, hogy mit hozott létre, mint az, hogy haragtartó-e, mikor sírt utoljára, milyen sértettségeket cipel magával, milyen a viszonya az elhunyt vagy még élő szüleihez. Ez a fajta kérdezősködés Kadarkai műsorában nemcsak a rádió alaphangoltságától ütött el nagyrészt, de a riportalanyok jellemétől is. A sekélyes kérdések sokszor nyögvenyelős válaszokat szültek, a résztvevők között nem alakult ki valódi párbeszéd, a műsor ötven perce szépen ellebegett a közhelyek sűrűjében, a hallgató pedig végül meglehetős hiányérzettel távozott.

Világtalálkozó, Klubrádió, november 2.

Neked ajánljuk