Rádió

Theodora nem tud aludni

Ügynökjáték a Tilos Rádióban

Interaktív

Ritka, hogy egy új hangjáték premierje olyan sajtófigyelmet kapjon, mint amilyen most az Obiectiva Theodora bemutatóját kísérte.

Nyilván azért is, mert nem igazán születnek új hangjátékok (Rádiószínház sincsen már), s ha mégis, az kiszervezve, ad hoc, kellő felkészültség nélkül valósul meg. A rádiójáték nem könnyű műfaj, kevés eszközzel, puritán módon kell vele megragadni a hallgatói figyelmet, amit aztán jó hosszan (jelen esetben 124 percen át) fenn kell tartani. Török-Illyés Orsolya és Hajdu Szabolcs hangjátéka képes erre.

Az is ritkaságszámba megy, hogy a premierre egy viszonylag szűk kört elérő, mondhatni, rétegrádióban kerüljön sor. Egyfelől öröm, hogy a Tilos Rádióban helyet kapott ez az anyag (magán a rádiójátékon kívül egy fel- és egy levezető beszélgetés is Török-Illyéssel), másfelől mégis jellemzi a jelenlegi médiahelyzetet. Mindenesetre a Tilos jó házigazdája a műnek, az internet segítségével széles körben elérhetővé tette, és elég szép kis kampányt rakott össze a bemutató elé.

Maga a darab lényegében egy dokudráma. Mint Török-Illyés mondja, gyakorlatilag csak olyan mondatok szerepelnek benne, amelyek eredetileg elhangzottak, és fájdalmas módon épp a Securitate jóvoltából őrzött meg az emlékezet. Arról van szó ugyanis, hogy a 2000-es évek elején, az akkor Magyarországon dolgozó Török-Illyést felhívta a marosvásárhelyi rendező-színházkutató Gáspárik Attila azzal, hogy a bukaresti levéltárban, a Securitate iratai között kutakodva érdekes anyagokat talált a színésznő édesanyjáról, a 70-es, 80-as évek ismert előadóművészéről, Illyés Kingáról. Gáspárik azt javasolta, hogy kérje ki azokat az anyagokat is, amelyeket egy kutatónak nem, de a családtagnak kiadnának. Itt jegyezzük meg, hogy magyarországi hallgatóként ettől rögtön elönti az embert a szekunder szégyen, és nem nagyon tud másra gondolni, mint hogy nálunk a hasonló iratokhoz való hozzáférés még mindig nem lehetséges, és ami még jó ideig nyilván a legalpáribb politikai játszmák eszköze lesz.

Török-Illyés végül is 3 ezer oldalas anyagot kapott Bukarestben (ami még a sokat látott levéltárosokat is csodálkozással töltötte el). Ennek az anyagnak a feldolgozásából született meg végül az Obiectiva Theodora című hangjáték. A román titkosszolgálat 1968-tól 1989-ig ugyanis változó intenzitással, de nagyjából folyamatos megfigyelés alatt tartotta Illyés Kingát. Hogy miért? Az iratok szerint állam- és rendszerellenes, bomlasztó, irredenta tevékenysége miatt. A valóságban nyilván azért, mert a román állam paranoiás volt, és mindenkitől félt, aki kicsit is hatni tudott a környezetére. Illyés Kinga pedig, akárhogy akadályozták is, hatással volt a korabeli erdélyi szellemi életre. Így hát nem is kerülhette el a sorsát.

A magyarul lehallgatott és románra kézzel átírt párbeszédek végtelen folyamából a szerző 1974 és 1975 fordulóját emelte ki. Azt az időszakot, amikor anyja elvált első férjétől, összekerült második férjével (Török-Illyés apjával), várandós lett első gyermekével (Török-Illyés bátyjával), a Securitate pedig megpróbálta beszervezni. Fájdalmas és felemelően emberi azokat az esendő, olykor kínosan intim, máskor filozofikusan elmélyült párbeszédeket visszahallani, amikhez lényegében semmi közünk, és amiket szorgos ügynökök fáradhatatlan lehallgatói tevékenységének „hála” tudunk ilyen részletességgel rekonstruálni. Számtalan kollegiális és baráti beszélgetésbe, házastársi veszekedésbe és szerelmi aktusba látunk bele hirtelen. A neves színészi gárda pedig – Hegedűs D. Gézától Sárosdi Lillán át Zsótér Sándorig és a saját anyját játszó Török-Illyésig – megnyerő visszafogottsággal dolgozza fel mindezt.

A színésznőt végül a Securitate nem tudta beszervezni, ezért megpróbálta szakmai előmenetelét ellehetetleníteni, magánéletét tönkretenni. Ezekben már jóval sikeresebb volt. Megrázó hallgatni a Fodor Tamás hangján megszólaló Florea szolgálati főnököt, aki azt irányozza elő, hogy hamis levelekkel idegenítsék el Theodora (ez Illyés fedőneve) legközelebbi szeretteit. Ki tudja, hogy az újabb válás, a depresszió és végül a rák nem innen, az aljas Florea utasításából következett-e végül átvitt vagy kevésbé átvitt értelemben.

Az a nagyszerű Török-Illyés és Hajdu hangjátékában, hogy erre a kérdésre úgy nem ad konkrét választ, hogy az egész darab közben mégis, nagyon finom eszközökkel, önmagában jelenít meg egy fájdalmasan ambivalens feleletet.

Obiectiva Theodora – Részletek egy erdélyi színésznő lehallgatási dossziéjából, Tilos Rádió, január 26.

 

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.