Van, ugye, egyfelől Czirják Miklós, a produkció szerkesztő-műsorvezetője, másfelől Szánthó Miklós, „a műsor házigazdája”. Ez csak azért zavarba ejtő, mert általában a szerkesztő-műsorvezetők szoktak a házigazdák lenni, de úgy látszik, van, aki a házigazdánál is házigazdább. Persze Szánthó sok minden más is, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, a KESMA (Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány) nevű moloch főnöke, pártideológus és pszeudoelemző. Ha az a kérdés, ki nyom többet a latban, nem lehet vitás, de itt nem ez a kérdés, hanem az, hogy mi is pontosan Czirják feladata ebben a felállásban. Ha csak a fel- és lekonferálás, azt hívhatjuk-e műsorvezetésnek? Ez persze már rádiófilozófiai kérdés, és Az igazság órája, mint általában, most is földközelibb pályán mozog, s inkább az önkormányzati választások eredményének elemzésére tesz kísérletet. Bár elemzésnek hívni azt, ami a stúdióban zajlott, kissé talán túlzásnak hathat.
Október 13-a után arra nyilván lehetett számítani, hogy a Fidesz számára várakozáson aluli eredményt hozó voksolás különleges produkciókra fogja késztetni a kormányközeli elemzőket. De azok a bűvészmutatványok, amelyeket Szánthó és pszeudoelemző kollégája, az adás egyetlen valódi vendége, Farkas Örs bemutattak, még így is külön tapsot érdemelnek. Egyébként Farkas is egy kutatóintézetet vezet, név szerint az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványt, bármi is legyen az. Az összhang mindenesetre működött.
És nem is az a legérdekesebb, hogy mit mondtak a szakértő urak, hanem az, hogyan. Az Alapjogokért Központ kedd délelőtti, gyors reagálású konferenciája után rögtön a Karc FM stúdiójába húzódó elemzők nem fukarkodtak a metaforikus csűrés-csavarásokkal, és a – mondjuk úgy – megengedő elemzői technikák alkalmazásával. Ami a költői képeket illeti, abban sem volt hiány, az adás egyik emlékezetes pillanata, amikor Szánthó az ellenzéki összefogást hamburgerhez hasonlította, s kifejtette, ha a húspogácsát, a zöldségeket, a bucit és a toastsajtot (sic!) valaki összedarálja, abból nem Big Mac lesz, hanem moslék. De miért is kéne összedarálni, juthat eszébe az egyszerű rádióhallgatónak a mardosó kérdés, ám erre a műsor végéig sem kap választ. Ehhez mérhető sziporka volt az is, még mindig az ellenzéki összefogás leírásánál, amikor Szánthó homokórához hasonlította a jelenséget, mondván, hogy a választásra összeszűkült a dolog, de hamarosan megint ki fog tágulni. Ha csak úgy nem, mondhatjuk, pedig nem szeretjük mondani.
Ami az elemzés kevésbé költői részét illeti, ott láthatóan volt egy határozott tézis, mely a következőképpen szólt (a stúdióban ülő három férfi bármelyikének a hangján, hiszen mindannyian többször is elismételték): a választások eredménye azt támasztja alá, hogy még mindig a Fidesz a legnagyobb politikai erő. A vereség szubjektív érzése csupán azért van, mert eddig már olyan jól teljesítettek a kormánypártok, hogy bármi, ami kevesebb annál, az rossz érzést szül. Szánthó egyébként százalékosan kiszámolta a fentiek bizonyítására, hogy a Fidesz nemcsak a vidéki kistelepüléseken, de Budapesten is, sőt, az elveszített kerületekben is jobban teljesített, mint az ellenzék. Igaz, a leglényeglátóbb mondata mégis országos szintű volt: „Ha Budapestet és a megyei jogú városokat nem nézzük, óriási a Fidesz előnye.”
Ami pedig a jövőt illeti, azzal kapcsolatban is tökéletes volt az összhang a stúdióban ülő médiavezér és beosztottai között. Az ellenzék szinte biztosan – mondták – bele fog sétálni a Budapest-csapdába. Vagyis olyan intézkedéseket fognak hozni, amelyek az eredendően liberális fővárosiaknak tetszhetnek, de országosan öngyilkossággal érnek fel. Erre már meg is van az első példa, tette hozzá Szánthó, hiszen Karácsony Gergely fővárosi abortusztámogató programot tervez indítani. Ehhez, úgy látszik, nem lehetett már mit hozzátenni, Czirják elköszönt, aláfestésnek pedig megszólalt a délelőtti konferencia zenekara, a Nagy Feró és a Beatrice.
Az igazság órája, Karc FM, szeptember 15.
