Krusovszky Dénes

Kásler Miklóst már orvosprofesszori ténykedése idején is az ellentmondások embereként írták le, míg Orbán Viktor reneszánsz emberként méltatta miniszterét. Alább azt vizsgáljuk meg, mire jutott eddig az emberminisztérium főnökeként.

Van egy pillanat a műsor legelején, amikor kissé elbizonytalanodunk, mi jöhet még: Hans Niessl burgenlandi tartományfőnök és Magyar Levente budapesti külügyi államtitkár a felsőőri kisiskolásokkal együtt próbálja el­énekelni az „alsóőri kisleány, vigyél által a Pinkán” kezdetű népdalt. Elárulhatjuk, nem nagyon megy nekik; szerencsére a műsor a hátralévő háromnegyed órában nem ezen a csapáson halad tovább.

Épp ugyanazon a napon indult el a Bartók rádió új komolyzenei ismeretterjesztő műsora, amikor Gulyás Márta zongoraművész a Fideliónak azt nyilatkozta, hogy Budapesten „a közönség »színvonala« hanyatlik, a zenészeké szerencsére nem”. Közvetlen összefüggés nemigen van a két dolog között, ám nem kizárt, hogy Bősze Ádám valami hasonló jelenségre igyekszik a maga műsorával válaszolni, mint amiről Gulyás beszél – legalábbis az első adás hangütése erre enged következtetni.

Ha egyetlen történetbe sűrítve szeretnénk látni, hogyan áll manapság a fiatal irodalom helyzete, elég végignéznünk, mi történt az idei Gérecz Attila-díj körül.

Kásler Miklóst már orvosprofesszori ténykedése idején is az ellentmondások embere volt, most azt vizsgáljuk, mit tett a kultúrával és az egyészségüggyel.

Hiába telt már el egy bő évtized, a pszichiátriáról folytatott szakmai és magánbeszélgetések origójában, úgy tűnik, ma is az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI), vagyis népnyelven a Lipót bezárása áll.

Tandori Dezső, a kortárs magyar irodalom élő legendája december 8-án ünnepli 80. születésnapját. Ebből az alkalomból kérdeztünk meg öt neves költőt – Karafiáth Orsolyát, Ladik Katalint, Parti Nagy Lajost, Simon Mártont és Szálinger Balázst – a Tandori-jelenséghez és -életműhöz fűződő viszonyáról.

Hol húzódik meg a határ a szerzői életrajz és az életmű között?

Ha egy előzetesben azt olvasnánk, hogy a műsorban olyasmiről lesz szó, hogy a kagylóhéj mikroszerkezetének megismerése hogyan segítheti az anyagtudománnyal foglalkozó kutatókat, s az orr nyálkahártyájában található exoszóma mikrorészecske mennyisége a bekerülő baktériumok hatására akár öt perc alatt megduplázódhat – nem gondoljuk, hogy az izgatottságtól kiejtenénk a kezünkből a kávéskanalat. Pedig volna miért.

Azzal kezdi mondandóját a műsorvezető-szerkesztő Radnóti László, hogy az adás összeállítását nagyban befolyásolta a véletlen szerencse is. Ugyanez a véletlen szerencse játszhatott közre abban, hogy mindennek mi magunk is fültanúi lehettünk; nem tipikus ugyanis, hogy ebben az időpontban, csütörtök délelőtt pont a Katolikus Rádióra állítjuk a sávkeresőt – vagy amit az internetes rádiózás korában annak lehet hívni.

Ilyen az, amikor a szakértők nemcsak kívülről-belülről, minden apró részletében ismerik tárgyukat, de már lényegileg azonosulnak vele; vagyis amikor róla beszélnek, tulajdonképpen magukról beszélnek. Ez számos tudományterületnek a sajátja, és sokszor valójában termékeny helyzet, kivéve mondjuk a politológiát – kár, hogy most elvileg éppen arról lenne szó.

Az Ókovács Szilveszter haragját kiváltó cikkünket most már online is olvashatja.