Krusovszky Dénes

A Nikola Gruevszkit leváltó Zaev-kormány első kulturális minisztere korábban civil aktivista, művészeti menedzser és könyvkiadó volt. Jelenleg kulturális tanácsadóként segíti a szocdem kormányfőt. Arról mesélt, hogy mekkora pusztítást végzett a macedón kultúrában a hipernacionalista Gruevszki-kormány, és mit lehet az örökségével kezdeni.

Ahogy a nyelvművelők rémálmaiban mondani szokás: ezt nem láttuk jönni. Vagyis meglehetősen felkészületlenül ért minket a Vendég a háznál múlt keddi adása, pedig annyi rutinunk talán már van, hogy tudjuk, ettől a műsortól sok minden kitelik. Az elmúlt években többször is foglalkoztunk vele, és számos nagyszerű pillanatot köszönhetünk neki, miközben legalább ennyi kínos emlék is feltolul a műsorcím hallatán, na meg néhány valóban vállalhatatlan epizód, mint a lombikgyerekekről szóló, emlékezetesen aljas adás. De hát ilyen időket élünk, miért épp a gyereknevelési műsor lenne kivétel?

„A majré jiddis szó, jelentése félelem. Szóval félelem, majré nélkül beszélgetünk arról, hogy milyen ma a közös életünk itt, vannak-e tabuk, elhallgatások, ki nem beszélt s így bizalmatlanságot, félelmet okozó ügyek.” Így magyarázza a Klubrádió viszonylag új műsorának, a Csak semmi majrénak a címét.

A Kossuth rádió ünnepi műsora a Páneurópai Piknik kerek évfordulójára készült. Augusztus 19-én épp harminc éve történt, hogy a magyar határt – még csak rövid időre – megnyitották a keletnémet menekültek előtt.

Április 16-án nyílt meg, de úgy tűnik, igazából a nyárra ért be és vált slágerkiállítássá a Minden múlt a múltam (a találó és könnyen megjegyezhető cím Rakovszky Zsuzsától lett kölcsönvéve) a Magyar Nemzeti Galéria A épületében.

A Tanácsköztársaság centenáriumán a hivatalos emlékezetpolitika leginkább az 1919-es események kiretusálásával volt elfoglalva. Annál érdekesebb, hogy a Helikon Kiadó egy Budapesten élő angol történész, Bob Dent monográfiáját hozta ki az évfordulóra. A vörös város – Politika és művészet az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság idején c. könyv történész fordítójával beszélgetünk.

Néhány éve szántunk már pár szót a rendszerváltás emlékezetének egy műsorsorozat apropóján (lásd: Beleborzongtak, Magyar Narancs, 2014. június 26.). A Kossuthon futott Rendszerváltók – 1989-ről olyanokat írtunk, hogy ez „egy fontos és rossz műsor”, s így nincs sok értelme beszélni az egészről.

A Tanácsköztársaság centenáriumán a hivatalos emlékezetpolitika leginkább az 1919-es események kiretusálásával volt elfoglalva. Annál érdekesebb, hogy a Helikon Kiadó egy Budapesten élő angol történész, Bob Dent monográfiáját hozta ki az évfordulóra. A vörös város – Politika és művészet az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság idején c. könyv történész fordítójával beszélgetünk.

A compiègne-i fegyverszünet 100. évfordulóját kísérő ünnepi produkciók egyik legérdekesebb darabja kétségtelenül az új-zélandi rendező, Peter Jackson dokumentumfilmje volt. A francia kisvárost övező erdőben, egy vasúti kocsiban 1918. november 11-én írták alá a fegyvernyugvást garantáló dokumentumot a nyugati front szemben álló feleinek képviselői.

A 2015-ös milánói világkiállításra készült sámándob alakú magyar pavilon szellemi atyja, Szőcs Géza a pavilonos állami céget átmentette a válságon, és ma már Valor Hungariae Zrt. néven az innováció zászlóshajóját igyekszik kifaragni belőle. Kevés látható eredménnyel, ám annál több veszteséggel.

Milyen egy jó politikusinterjú, ami nem az elfogultságok felől közelít, nem konfrontatív, de nem is az alákérdezés mókuskerekét pörgeti? Ez a kérdés ma Magyarországon gyakorlatilag nem több puszta elmejátéknál, minthogy ilyesféle interjúk sincsenek.

Elképesztően bonyolult dolog ez a klímaváltozás. Nemcsak annyiban, hogy magával a folyamattal mit lehet vagy nem lehet kezdeni (illetve, akik még ott tartanak: van-e vagy nincs), de annyiban is, hogy hogyan is kéne beszélni róla. Mert ugye van számos nehezítés: elsőnek például, hogy a klímaváltozás mint téma unalmas. Nem kéne annak lennie, de az.