Lang Ádám

Aphex Twin tavalyi, nagy csinnadrattával beharangozott, minden újdonságot és tőle elvárható trükközést nélkülöző visszatérése után mindössze négy hónapot kellett várnunk a következő kiadványára.

Valamikor a tévékorszak vége felé egy pillanatra még annak is megvolt az esélye, hogy Marilyn Manson felnőjön egyik nagy példaképéhez, David Bowie-hoz.

A popzenében sosem jelentett jót, ha egy album történetét 15 évvel korábban kellett kezdeni, de most nem lehet másképp.

A kilencvenes évek közepe óta alkotó Ariel Pink csak 2010-ben, Before Today című albumával szerzett szélesebb körben ismertséget. Arra a remek lemezre Pink nem szimplán olyan számokat írt, amik akár a 80-as években is születhettek volna, hanem inkább magát a nosztalgiát zenésítette meg.

Taylor Swift az amerikai pop­zene eminens diáklánya volt: a 14 évesen Pennsylvaniából a countrykarrier reményében Nashville-be költöző énekesnő eddigi négy lemezével az eladási rekordok mellett kivívta a szakma elismerését is.

Steven Ellison munkáit keresztül-kasul átfűzik az életrajzi elemek.

Azután, hogy a Yeah Yeah Yeahs tavaly megjelent, Mosquito című lemeze már nem hozta a korábbiak szintjét, egyáltalán nem volt meglepő, hogy a New York-i zenekar extravagáns énekesnője, Karen O szólólemezt ad ki.

Ahhoz, hogy megértsük a 61 éves Robyn Hitchcock 22. nagylemezét, dióhéjban érdemes áttekinteni a különc dalszerző-énekes történetét.

A könnyűzene internetes korszaka hajnalán még mindenki arra számított, hogy az új platform a legnagyobb hatással az underground színterekre lesz, mert összeköti az egymástól távoli, de hasonló érdeklődésű köröket.