Ehhez képest az underground megmaradt lokális jellegűnek (a hagyományosan angolszász hivatkozási pontjaival együtt is), az internet pedig a popzenét forradalmasította azzal, hogy minden eddiginél hatékonyabban belécsatornázta a legfontosabb underground fejleményeket.
S ezzel máris FKA twigsnél vagyunk, akinek tavalyi, a Weekend-féle modern r&b-t a 90-es évek triphopja felől dekonstruáló, misztikusan futurista minialbumát az utóbbi évek legizgalmasabb anyagaként szokás emlegetni, közben pedig arról is hallani, hogy Beyoncé tavalyi csúcslemezét nagyban befolyásolták a spanyol és jamaicai gyökerekkel rendelkező énekesnő dalai. S bár kimondva nem lett,
Adele producerének bevonása mindenképpen arra utal, hogy első nagylemezével a művésznő már egy sokkal szélesebb közönséget akar megcélozni.
Ez pedig iszonyú nagy kihívás, hiszen míg a Beyoncé-lemez esetében ezek a hatások hozzáadott értékként jelentek meg, addig twigsnél épp a megrázó idegenséget kellett megzabolázni. Elméletileg ez lehetetlen, mert a furcsából, a szokatlanból kell tömegbrandet faragni. FKA twigs azonban ahelyett, hogy direkt válasszal jönne, inkább kérdez. A tavalyi EP2 szinte csak szavakra korlátozódó szövegei után az LP1 voltaképp konceptalbum lett, amelynek témája az önmegismerés – még a formálisan az r&b-hez jól passzoló, durvább szexuális témák is ebbe a körbe illeszthetők. Ami pedig a zenét illeti: ugyan a nagyot szóló tavalyi Water Me – a fa anyagát és a pc music hajlékonyságát egyszerre megidéző – kopogásait funkciótlan díszítőelemként hasznosítják újra, összességében remekül sikerült úgy elvinni a közérthető popzene felé a számokat, hogy maga a nagy üres terekből, valamint ritmikai törésekből/elkenésekből építkező misztikus atmoszféra nem sérült. A videoklipes, táncos éveket felidéző Video Girl, a szuperfülledt Two Weeks és a keleties Lights On simán működik konvencionális slágerként is, közben pedig a Numbers kiforgatott jungle-je vagy a Closer játékossága új színeket is hoz. Az LP1 így nem csupán izgalmas poplemez, hanem magán túlmutatva arról is mesél, hogy kellő körültekintéssel az underground invenciók és a mainstream törekvések milyen jól összeegyeztethetők.
Young Turks, 2014
