Lemez

Lassú vagy gyors ujjakkal

Aphex Twin: Computer Controlled Acoustic Instruments Pt2.

  • Lang Ádám
  • 2015. március 6.

Zene

Aphex Twin tavalyi, nagy csinnadrattával beharangozott, minden újdonságot és tőle elvárható trükközést nélkülöző visszatérése után mindössze négy hónapot kellett várnunk a következő kiadványára.

A tavalyi Syro a különc producer pályájának talán legki­egyensúlyozottabb, legkivált önmaga előtt tisztelgő lemeze lett részletgazdag acid technós, breakbeates témáival, illetve ambientes harmóniáival. A Computer Controlled… azonban inkább azt a fonalat veszi fel, amit Aphex Twin a 2001-es Drukqs zongorás darabjaival kezdett szőni, de rokonítható a Remote Orchestra kísérletével is, amelyben távirányítva instruált énekeseket és vonósokat.

Régi pályatársa, Squarepusher a tavalyi Music For Machines című, japán zenerobotokkal felvett lemezével ugyan beelőzött a témában, viszont míg az egy megalomán technicista kísérlet volt, addig Aphex Twin kellő humorral kezeli a lehetőséget. A vinilverzión például így szól a használati utasítás: „33 or 45” – és tényleg, a rögtön második részként aposztrofált lemez mindkét sztenderd lejátszási sebességgel működik.

A lassabb verzióban egy dzsesszesen hevenyészett, lassú hiphoplemezt kapunk, ami gyorsabb tempóval masszívabb akusztikus breakbeatanyaggá áll össze. A minialbum azonban ezzel a csavarral sem tud túllépni a technikai újdonságból is fakadó ujjgyakorlat-jellegen. Kicsit olyan, mintha átmentünk volna Aphex Twinhez, ő pedig félig ránk figyelve bemutatná, hogy nagyjából mit is tudnak ezek a számítógéppel vezényelt dobok, zongorák és egyéb hangszerek. Jó hallgatni őt, de ez még mindig nem az, amit várnánk tőle.

 

Warp/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.