A tavalyi Syro a különc producer pályájának talán legkiegyensúlyozottabb, legkivált önmaga előtt tisztelgő lemeze lett részletgazdag acid technós, breakbeates témáival, illetve ambientes harmóniáival. A Computer Controlled… azonban inkább azt a fonalat veszi fel, amit Aphex Twin a 2001-es Drukqs zongorás darabjaival kezdett szőni, de rokonítható a Remote Orchestra kísérletével is, amelyben távirányítva instruált énekeseket és vonósokat.
Régi pályatársa, Squarepusher a tavalyi Music For Machines című, japán zenerobotokkal felvett lemezével ugyan beelőzött a témában, viszont míg az egy megalomán technicista kísérlet volt, addig Aphex Twin kellő humorral kezeli a lehetőséget. A vinilverzión például így szól a használati utasítás: „33 or 45” – és tényleg, a rögtön második részként aposztrofált lemez mindkét sztenderd lejátszási sebességgel működik.
A lassabb verzióban egy dzsesszesen hevenyészett, lassú hiphoplemezt kapunk, ami gyorsabb tempóval masszívabb akusztikus breakbeatanyaggá áll össze. A minialbum azonban ezzel a csavarral sem tud túllépni a technikai újdonságból is fakadó ujjgyakorlat-jellegen. Kicsit olyan, mintha átmentünk volna Aphex Twinhez, ő pedig félig ránk figyelve bemutatná, hogy nagyjából mit is tudnak ezek a számítógéppel vezényelt dobok, zongorák és egyéb hangszerek. Jó hallgatni őt, de ez még mindig nem az, amit várnánk tőle.
Warp/Neon Music, 2015
