Lemez

Ariel Pink: pom pom

  • Lang Ádám
  • 2015. január 12.

Zene

A kilencvenes évek közepe óta alkotó Ariel Pink csak 2010-ben, Before Today című albumával szerzett szélesebb körben ismertséget. Arra a remek lemezre Pink nem szimplán olyan számokat írt, amik akár a 80-as években is születhettek volna, hanem inkább magát a nosztalgiát zenésítette meg.

Számainak hangszerelésébe – az ellopott témák mellett – fura, letűnt időket idéző motoszkálások, visszhangok kerültek, a szürreális szövegek a gyermeki értetlenséget vitték színre, és amit rajta kívül csak nagyon kevesen tudnak: csomó olyan refrént írt, amire megesküdnénk, hogy hallottuk már, pedig mégsem.

A 2012-es, kicsit céltalan Mature Themes után a pom pom sokkal mélyebbre megy ebben a párhuzamos univerzumban. Ariel Pink eddigi lemezei minden eklektikusságuk mellett azért adtak egy homogén érzetet, most azonban olyan az egész, mintha valaki a szobájában hallgatná a kedvenc dalait – bármilyen tematika nélkül. Nemcsak a tipikus nyolcvanas évek vannak itt a pszichedéliába hajlított szintipoppal és AOR-slágerekkel, hanem minden, ami akkoriban megszólalhatott. Sun­shine pop, kvázi rajzfilmslágerek, goth rock vagy az AP korábbi korszakait idéző, recsegő lo-fi punk. Az utóbbi időben Madonnának és Grimesnak is beszóló énekes a szövegekben sem fukarkodik a meredek témákkal, a Black Balerinában például a papa viszi strip clubba az unokáját. Közben meg a legviccesebb témák mellett rendre jönnek a legszívszorítóbb vallomások is. A pom pomon a zenei világ végleg elhagyja előjeleit, kontextusait, és csak annyira lesz súlyos, mint a régi dobozokról lefújt, amúgy könnyű porréteg.

4AD, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.