Lemez

Örökké ’67

Robyn Hitchcock: The Man Upstairs

  • Lang Ádám
  • 2014. október 25.

Zene

Ahhoz, hogy megértsük a 61 éves Robyn Hitchcock 22. nagylemezét, dióhéjban érdemes áttekinteni a különc dalszerző-énekes történetét.

Hitchcock pályájának megismételhetetlen csúcspontja az 1980-ban a Soft Boysszal felvett Underwater Moonlight volt. Ezen a hozzáállásával korát megelőző lemezen a korabeli posztpunk-miliőbe vitték bele annak nagy ellenségeit, a ’60-as évek folk-, jangle- és pszichedelikus zenéit, s ehhez jöttek Hitchcock szürreális képekkel teli sztorijai az angol mindennapokról és mindenféle különcökről.

A zenekar ’81-es feloszlása után a Bob Dylan, John Lennon, Syd Barrett és Bowie bűvöletében élő hősünk szép lassan elszakadt kora trendjeitől, és inkább a saját kis világára koncentrált.

Az Underwater szintjét ugyan később már nem érte el, és – talán kívülállósága miatt – a mainstream befutás is elmaradt, de szólóban és mindkét kísérőzenekarával, az Egyptiansszel és a Venus 3-vel is készített egy-egy kiemelkedő lemezt: az I Often Dream Of Trainst, a Fegmania!-t és az Olé!, Tarantulát. Utóbbin az R.E.M.-es Peter Buck is részt vett, akinek az egyik fő inspirációja éppen az Underwater Moonlight volt. Érdekes módon ugyanis a ’80-as évek második felére az amerikai indie-színtér egyik nagy példaképe Hitchcock lett, éppen a kortársaitól eltérő attitűdje miatt.

Szemben példaképeivel, Hitchcock a kultikussá válása után is megmaradt rajongónak. 2002-ben Robyn Sings címen jelentetett meg koncertlemezt kizárólag Dylan-dalokkal, de játszott már el színpadon teljes Beatles-, Bowie- vagy Pink Floyd-lemezeket is. 2012-ben pedig a hatvanas évek legendás producerével, Joe Boyddal bonyolított spoken world turnét, ahol Boyd sztorizgatott, Hitchcock pedig korabeli dalok feldolgozásait játszotta illusztrációként.

Boyd vetette föl, hogy milyen jó lenne, ha Hitchcock csinálna egy olyan lemezt, amelyet mintha Judy Collins készített volna az Elektrának 1967-ben. S ezzel a szándékosan bakelithosszúságúra vett, 38 perces The Man Up­stairsszel Hitchcock végleg hazaért a maga álomvilágába. Az öt saját akusztikus dal, köztük a megrázóan szép San Francisco Patrol mellett a régi idők szokásai szerint öt feldolgozás sorakozik a lemezen. A Doors, valamint a ’80-as években kortársainak számító Roxy Music és Psychedelis Furs dalai is úgy simulnak bele a folkos világba, mintha a sajátjai lennének. Emellett van még két dal baráti előadóktól: az I Was A Kingből Frode Strømstad énekesnő is közreműködik ezen az önmagában nem, de az életműben nagyon fontos lemezen.

Yep Roc, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.