A korabeli brit postdubstep-zenékkel is rokonságot mutató, filmzenés atmoszférájú, kísérleti hiphopszámokat tartalmazó első két Flying Lotus-lemezt rögtön a születési éve után (1983), illetve a szülővárosáról (Los Angeles) nevezte el. Pályája eddigi csúcsművén, a mesterének tekintett
J Dilla-féle hiphop lehetőségeit a dzsesszes hagyományokon át a végtelenbe nyitó Cosmogrammán pedig megszólal nagynénje, Alice Coltrane régi hárfája is. FlyLo egyedül ennél a lemeznél jutott el egy olyasféle eklektikáig, ami folyamatos újdonságaival végig fenntartotta a figyelmet, s így, ha prizmaszerűen is, de koherens egésszé tudott válni. Az álmok világát kutató, dzsesszes-triphopos Until The Quiet Comes viszont újra olyan lett aztán, mint egy szerkesztő nélkül kiadott könyv, amelyben az érdekes ötletek nem állnak össze igazán.
Ötödik albuma, a You’re Dead! a halál utáni világról kíván szólni. Aligha véletlenül, emberünk ugyanis az utóbbi években veszítette el többek között mentorát, J Dillát, Alice Coltrane-t és az előző lemezén zongorázó Austin Peraltát is. A lemez első hat percében érkező négy instrumentális dzsessztéma, köztük a Herbie Hancockkal felvett Tesla azt mutatja, hogy FlyLót továbbra is inkább a technikai flikflakkok érdeklik, semmint a dalstruktúrák. A You’re Dead! ugyanis végső soron annak az útnak a végén lévő zsákutca, amire az Until The Quiet Comes-szal rálépett. A lemezen létrejön ugyanis egy őrült dzsessz-rock-hiphop-elektronika fúzió igazi ívek és súlypontok nélkül, ami így a halálról csak annyit mond, hogy olyan, mint egy végtelen, csak részleteiben lenyűgöző, morbid pszichedelikus trip.
A lemez legjobb pillanatai a Kendrick Lamarral zseniálisat tekerő Never Catch Me dzessz-rap slágere, a Snoop Doggal közös, viccesen billegő Dead Man’s Tetris és a Coronus, The Terminator emelkedett pszichedelikus balladája. Mindhárom kerek, jól kidolgozott szám, így a művész lassan be is láthatná, hogy a Cosmogramma féktelen burjánzása megismételhetetlen, s az ötletek dobálása helyett elkezdhetne végre – akár egy igazi zenei rendező támogatásával – valódi dal- és lemezstruktúrákban gondolkodni. Mert egy jó regény nem csupán sok lebilincselő mikrosztori és néhány érdekes szereplő összessége.
Warp, 2014
