Az azonban már érdekesebb, hogy ez az album nyolc évvel ezelőtti, szerelmi csalódásokat megéneklő, szállodaszobai felvételekből áll. A Velvet Underground antifolkjától sem távoli 15 lo-fi dalfoszlányt mindössze 25 perc alatt letudó Crush Songs ráadásul rosszabbul szól, mint a 2006-ban kiszivárgott, hivatalosan azóta sem kiadott KO At Home.
A Crush Songs így kicsit olyan, mint egy napló, amelynek a szerzője már megbékélt a múlttal, és bátran közkinccsé teszi a tapasztalatait. A telefonfelvételek minőségében megszólaló dalok pedig, meg kell hagyni, elég hangulatosak. Akit tehát érdekel a koreai-lengyel énekesnő intim oldala, annak nyerő lehet ez a lemez, amely másfelől nézve viszont hatalmas pazarlás, hiszen ezekben a bénácskán feljátszott számokban sokkal több van. A nyitó Ooo-ból vagy a Bodyból simán lehetett volna klasszikus YYY’s-ballada, a Raptből és a Native Korean Rockból pedig egy-egy szexi sláger a Zero stílusában. Ehhez a perspektívához képest felesleges, egyhangú resztlinek tűnik a lemez.
Így a Crush Songs leginkább csak egy korai flört a szólókarrierrel – az pedig, hogy éppen most került elő, feltehetően azt jelzi, hogy Karen O műhelyében már egy komolyabb dolog van készülőben, ami nem fog megállni néhány, a pillanat hevében elcsattant demofelvételnél.
Cult, 2014
