m. l. t.

Hol volt, hol nem volt, a hetvenes évek ausztrál undergroundjából két társaság tűnt ki. Melbourne-ben Nick Cave középiskolai együttese, a The Boys Next Door, Sydneyben pedig a Crime & The City Solution, az énekes Simon Bonneyval az élén. Állítólag a Crime tűnt eredetibbnek, és komoly befolyással volt a Boys Next Doorra is, de boldogulásban alulmaradt: Ausztráliában egyetlen felvétele sem látott napvilágot.

A polgárháborús Szíria most nem tartozik a tuti utazási tippek közé, de azért nem adjuk fel. Itt van például Abdullah Chhadeh legújabb projektje, tessenek csak belenézni, és máris indulhatunk...

A kilencvenes évek végén, amikor ez a vak házaspár befutott Párizsban a bamakói vakok intézetébõl útnak indulva - majd Malit, Burkina Fasót és Elefántcsontpartot bejárva -, nagyjából huszonöt évnyi próbálkozáson volt túl. Megjelentettek néhány kazettát, és játszottak, ahol lehetett - ennyi. Mégsem fáradtak, keseredtek bele, sõt éppen azzal tûntek ki, hogy a mali bluesnak mennyire sodró és feldobott változata az övék.

Szinte egy időben jelent meg ez a két lemez, mindkettő a néhai Jesus Lizard egy-egy meghatározó tagjának friss munkája. A Qui sztorija érdekfeszítőbb, hiszen David Yow énekes nyolc év távollét után érkezik vissza a zenebizniszbe. Azóta, hogy fenomenális chicagói anyacsapata pontot tett a maga történetének végére, nem sok hír érkezett a rockszínpadok egykori farkat cibáló, arccal a közönségbe zuhanó és furtonfurt brikettrészeg angyaláról.

A hetvenes évek elején Sebőn kívül többek is játszottak József Attilát; én például a Kaláka, a Syrius vagy Dévényi Ádám feldolgozásait éppúgy bírtam, de most hajlok a sarkításra: ha József Attila, akkor a Sebő...

Kedves olvasóim, alulírott úgy döntöttem a nyáron, hogy a Magyar Narancs zenei szerkesztését szeptember elsejétől másra hagyom.

Pár hónappal ezelőtt, a lengyel Motion Trio Pictures from the Street című albumát ajánlván, szóba került az avantgárd harmonikaegyüttesek "programadója", a szlovén-amerikai Guy Klucevsek által gründolt Accordion Tribe. Éppen tíz éve, hogy Guy maga mellé állította a finn Maria Kalaniemit, a szlovén Bratko Bibicet, az osztrák Otto Lechnert és a svéd Lars Hollmert, akikkel előbb Accordion Tribe (1996), majd Sea of Reeds (2003) címmel készített lemezt.

Ez a lemezismertetõ nem arról próbál szólni, hogyan született meg a dzsessz New Orleansban, hanem arról, hogy hogyan nem halt meg. De egy bekezdésnyire muszáj megidézni a XX. század elejét is, ezen nem spórolhatunk.

Éppen egy év telt el azóta, hogy a Mediawave Fesztivál és a Fonó összehozta a tenorszaxofonos David Murrayt a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Banddel közös felvételeket készíteni, majd azokból olyan koncertet csapni, amibõl koncertlemez és koncertfilm készülhet.