Lemez

Már megérte

Crime & The City Solution: American Twilight

  • m. l. t.
  • 2013. május 18.

Zene

Hol volt, hol nem volt, a hetvenes évek ausztrál undergroundjából két társaság tűnt ki. Melbourne-ben Nick Cave középiskolai együttese, a The Boys Next Door, Sydneyben pedig a Crime & The City Solution, az énekes Simon Bonneyval az élén. Állítólag a Crime tűnt eredetibbnek, és komoly befolyással volt a Boys Next Doorra is, de boldogulásban alulmaradt: Ausztráliában egyetlen felvétele sem látott napvilágot.

Aztán leléptek mindketten. Előbb, 1980-ban a The Boys Next Door vágott neki (már Birthday Party néven), aztán nyolcvanháromban Bonney következett. Londonban kezdte, és Berlinben folytatta, mondhatni, Cave nyomán.

Kezdjük Londonnal! Az ott újonnan alapított Crime-ba Bonney bevonta a fél Birthday Partyt: a gitáros Rowland S. Howardot és a billentyűs Mick Harveyt. És végre berobbant a motor: két minialbum után Room of Lights címmel egy korszakos lemezt tettek az asztalra - erről játszották a Six Bells Chime című számot Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmjében. Wenders pontosan érezte, amit akkor érezni kellett: "Nick Cave és Simon Bonney együttese valami újfajta rockot játszik. Furcsa, hogy ausztrálok. Vannak Berlinben német együttesek is, amelyeket nagyon szeretek, de ők a kedvenceim."

Nyolcvanhétben megint újraszerveződött, és kilencvenegyig Berlinben állomásozott a zenekar. Rowland (és testvére, Harry) kiszállt, Alexander Hacke és Thomas Stern be, és ekkortól került döntő szerepbe Bonney felesége, a hegedűs Bronwyn Adams. Három albumot készítettek ebben a korszakban (Shine, The Bride Ship, Paradise Discotheque), a dalformáktól olykor messzire rugaszkodó, sötét látomásokkal súlyosbított darabokkal. Aztán Bonney és neje továbbállt az Újvilágba.

Az a két countryalbum, ami kilencvenkettőben (Forever) és kilencvennégyben (Everyman) kijött, már nem a Crime & The City Solution diszkográfiáját gyarapította, hanem a szólópályára lépő Bonneyét. Az elsőt nagyon lehetett szeretni, de mindkettő hamar feledésbe merült. És akik a kilencvenes években fordultak a rockzenére, aligha hallottak arról, hogy volt egyszer egy Crime is. Félő, még a Nick Cave-rajongók sem. Pedig könnyen lehet, hogy Cave éppen a Crime hatására kerített hegedűst a zenekarába annak idején.

A Crime & The City Solution lemezeit nem csak azért érdemes felidézni, mert nem fogott rajtuk az idő. Hanem mert így még jobban süt: a most megjelent "viszszatérő" album, a húsz év múltán felvett American Twilight az önazonosság és a megújulás - ha úgy tetszik, az érvényesség - rendkívüli példája. A berlini felállásból hárman maradtak: Bonney, Adams és Hacke, ami pedig az újakat illeti, ők a dobos Jim White (a melbourne-i Dirty Three-ből), a gitáros David Eugene Edwards (a Woven Handből, de ő, ugye, megvan), a basszeres Troy Gregory a detroiti garázsszíntérről és a billentyűs Matthew Smith, aki szintén detroiti, csak alternatív country. És még sokan mások, ha például egy számban (My Love Takes Me There) fúvósok kellettek a mexikói beütés kedvéért.

Amit így együtt művelnek, az egyrészt újra súlyos gitárzene, mégpedig a legsűrűbből-koszosabból való. Akár a legalja garázsból. De épp ilyen fontos része a sztorinak a pszichedelikus rock (The Colonel), a hegedűt újrapozicionáló country (Beyond Good And Evil), és amikor a country-rock gospelbe (Domina) fordul, akkor ott ámulat, fény, sőt ragyogás van - az valami elképesztő csoda. Már ezért az egy számért bőven megérte - és most korántsem csak a lemez megvásárlására gondoltam. Wim Wenders odáig lehet: Detroitban elszabadultak az angyalai megint.

Mute, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.