Koncert

Padló a hajón

Crime + the City Solution

  • m. l. t.
  • 2022. július 6.

Kritika

A júniusban indult turné eddigi koncertjeiből az szűrődött le, hogy lényegében a Crime + the City Solution valamennyi korszakát fel­öleli, de főleg a berlini éveire fókuszál a zenekar.

Az akkor készült lemezek (Shine, 1988; The Bride Ship, 1989; Paradise Discotheque, 1990) inkább emelkedettek, látomásosak voltak, messze kevésbé zúztak, mint amikor Nick Cave társaival állt össze Simon Bonney, miután Sydney-ből Londonba csalta Mick Harvey. 1990-ben koncertalbumuk is megjelent ebből az időszakból (The Adversary – Live), de meglehetősen fékezett habzású elragadtatásról tanúskodott az is. Nem véletlen, hogy a Crime + the City Solution rangját és emlékét főleg az a szám fényezte évtizedeken át, amelyet a Berlin fölött az ég című Wenders-filmben láthattunk: a Six Bells Chime (Rowland S. Howard és Mick Harvey, vagyis a fél Birthday Party társaságában).

Aztán Bonney felkerekedett és Amerikába települt, de az utóbbi években Thaiföldön és Új-Guineában is éldegélt. A közelmúltban pedig feleségével, a hegedűs Bronwyn Adamsszel újra Berlinbe költözött, ahol összehozták a Crime… immár ötödik formációját. Júniusban ezzel vágtak neki a világnak, s jutottak el Budapestre, harmincnégy évvel a Lyukban adott koncertjük után. Mint kiderült, az elévülhetetlen Six Bells Chime is helyet kapott a repertoárban, ahogy a 2013-as, kiváló American Twilight egyik-másik darabja is, úgyhogy én meglehetősen izgatottan vártam erre az alkalomra. Hiszen egy időben, mint Wendersnek, nekem is a Crime… volt az egyik kedvencem, meg hát maradt azóta is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.