Az akkor készült lemezek (Shine, 1988; The Bride Ship, 1989; Paradise Discotheque, 1990) inkább emelkedettek, látomásosak voltak, messze kevésbé zúztak, mint amikor Nick Cave társaival állt össze Simon Bonney, miután Sydney-ből Londonba csalta Mick Harvey. 1990-ben koncertalbumuk is megjelent ebből az időszakból (The Adversary – Live), de meglehetősen fékezett habzású elragadtatásról tanúskodott az is. Nem véletlen, hogy a Crime + the City Solution rangját és emlékét főleg az a szám fényezte évtizedeken át, amelyet a Berlin fölött az ég című Wenders-filmben láthattunk: a Six Bells Chime (Rowland S. Howard és Mick Harvey, vagyis a fél Birthday Party társaságában).
Aztán Bonney felkerekedett és Amerikába települt, de az utóbbi években Thaiföldön és Új-Guineában is éldegélt. A közelmúltban pedig feleségével, a hegedűs Bronwyn Adamsszel újra Berlinbe költözött, ahol összehozták a Crime… immár ötödik formációját. Júniusban ezzel vágtak neki a világnak, s jutottak el Budapestre, harmincnégy évvel a Lyukban adott koncertjük után. Mint kiderült, az elévülhetetlen Six Bells Chime is helyet kapott a repertoárban, ahogy a 2013-as, kiváló American Twilight egyik-másik darabja is, úgyhogy én meglehetősen izgatottan vártam erre az alkalomra. Hiszen egy időben, mint Wendersnek, nekem is a Crime… volt az egyik kedvencem, meg hát maradt azóta is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
