Koncert

Padló a hajón

Crime + the City Solution

  • m. l. t.
  • 2022. július 6.

Kritika

A júniusban indult turné eddigi koncertjeiből az szűrődött le, hogy lényegében a Crime + the City Solution valamennyi korszakát fel­öleli, de főleg a berlini éveire fókuszál a zenekar.

Az akkor készült lemezek (Shine, 1988; The Bride Ship, 1989; Paradise Discotheque, 1990) inkább emelkedettek, látomásosak voltak, messze kevésbé zúztak, mint amikor Nick Cave társaival állt össze Simon Bonney, miután Sydney-ből Londonba csalta Mick Harvey. 1990-ben koncertalbumuk is megjelent ebből az időszakból (The Adversary – Live), de meglehetősen fékezett habzású elragadtatásról tanúskodott az is. Nem véletlen, hogy a Crime + the City Solution rangját és emlékét főleg az a szám fényezte évtizedeken át, amelyet a Berlin fölött az ég című Wenders-filmben láthattunk: a Six Bells Chime (Rowland S. Howard és Mick Harvey, vagyis a fél Birthday Party társaságában).

Aztán Bonney felkerekedett és Amerikába települt, de az utóbbi években Thaiföldön és Új-Guineában is éldegélt. A közelmúltban pedig feleségével, a hegedűs Bronwyn Adamsszel újra Berlinbe költözött, ahol összehozták a Crime… immár ötödik formációját. Júniusban ezzel vágtak neki a világnak, s jutottak el Budapestre, harmincnégy évvel a Lyukban adott koncertjük után. Mint kiderült, az elévülhetetlen Six Bells Chime is helyet kapott a repertoárban, ahogy a 2013-as, kiváló American Twilight egyik-másik darabja is, úgyhogy én meglehetősen izgatottan vártam erre az alkalomra. Hiszen egy időben, mint Wendersnek, nekem is a Crime… volt az egyik kedvencem, meg hát maradt azóta is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.