Lemez

Amadou & Mariam: Welcome To Mali

  • m. l. t.
  • 2009. január 15.

Zene

A kilencvenes évek végén, amikor ez a vak házaspár befutott Párizsban a bamakói vakok intézetébõl útnak indulva - majd Malit, Burkina Fasót és Elefántcsontpartot bejárva -, nagyjából huszonöt évnyi próbálkozáson volt túl. Megjelentettek néhány kazettát, és játszottak, ahol lehetett - ennyi. Mégsem fáradtak, keseredtek bele, sõt éppen azzal tûntek ki, hogy a mali bluesnak mennyire sodró és feldobott változata az övék.

Mintha egy, a lehetõ legderekasabb értelemben vett vendéglátós bandát hallanánk, amely a kedvenc befolyásainak engedve maradéktalanul kiszolgálja táncos kedvû közönségét. Jól hallhatóan a hetvenes éveken szocializálódott ez a muzsika, fõleg a rhythm & bluesban meg a rockban, némi latin, továbbá mali színezettel, gitárokkal, orgonával, dobbal. Amadou kiváló gitáros (ne feledjük, korábban a Salif Keitával fémjelzett Les Ambassadeurs du Motelben játszott), és mindkettõjüknek igen klassz a hangja, szóval nagyon ideje volt már, hogy a méltó helyükre kerüljenek ebben a bizniszben.

2003-ban, amikor felléptek a Sziget Fesztiválon, még nem számítottak "szupersztárnak", de azóta sok víz lefolyt a Nigeren és a Szajnán. Elõbb - a 2005-ös Dimanche a Bamako albumon - Manu Chao, majd tavalyelõtt a blurös Damon Albarn tolta a szekerüket, komoly PR-értékkel. De mindez most ne érdekeljen minket. Ami a lényeg: a Welcome To Malival Amadouék legragyogóbb dobása könyvelhetõ el, mely simán hozza a bevált receptet, de a mélyén megvillant valami extrát is a villanygitárok közé simuló õsi húros mali hangszerekkel.

Because/Warner, 2008

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.