Mintha egy, a lehetõ legderekasabb értelemben vett vendéglátós bandát hallanánk, amely a kedvenc befolyásainak engedve maradéktalanul kiszolgálja táncos kedvû közönségét. Jól hallhatóan a hetvenes éveken szocializálódott ez a muzsika, fõleg a rhythm & bluesban meg a rockban, némi latin, továbbá mali színezettel, gitárokkal, orgonával, dobbal. Amadou kiváló gitáros (ne feledjük, korábban a Salif Keitával fémjelzett Les Ambassadeurs du Motelben játszott), és mindkettõjüknek igen klassz a hangja, szóval nagyon ideje volt már, hogy a méltó helyükre kerüljenek ebben a bizniszben.
2003-ban, amikor felléptek a Sziget Fesztiválon, még nem számítottak "szupersztárnak", de azóta sok víz lefolyt a Nigeren és a Szajnán. Elõbb - a 2005-ös Dimanche a Bamako albumon - Manu Chao, majd tavalyelõtt a blurös Damon Albarn tolta a szekerüket, komoly PR-értékkel. De mindez most ne érdekeljen minket. Ami a lényeg: a Welcome To Malival Amadouék legragyogóbb dobása könyvelhetõ el, mely simán hozza a bevált receptet, de a mélyén megvillant valami extrát is a villanygitárok közé simuló õsi húros mali hangszerekkel.
Because/Warner, 2008
