Lemez

Amadou & Mariam: Welcome To Mali

  • m. l. t.
  • 2009. január 15.

Zene

A kilencvenes évek végén, amikor ez a vak házaspár befutott Párizsban a bamakói vakok intézetébõl útnak indulva - majd Malit, Burkina Fasót és Elefántcsontpartot bejárva -, nagyjából huszonöt évnyi próbálkozáson volt túl. Megjelentettek néhány kazettát, és játszottak, ahol lehetett - ennyi. Mégsem fáradtak, keseredtek bele, sõt éppen azzal tûntek ki, hogy a mali bluesnak mennyire sodró és feldobott változata az övék.

Mintha egy, a lehetõ legderekasabb értelemben vett vendéglátós bandát hallanánk, amely a kedvenc befolyásainak engedve maradéktalanul kiszolgálja táncos kedvû közönségét. Jól hallhatóan a hetvenes éveken szocializálódott ez a muzsika, fõleg a rhythm & bluesban meg a rockban, némi latin, továbbá mali színezettel, gitárokkal, orgonával, dobbal. Amadou kiváló gitáros (ne feledjük, korábban a Salif Keitával fémjelzett Les Ambassadeurs du Motelben játszott), és mindkettõjüknek igen klassz a hangja, szóval nagyon ideje volt már, hogy a méltó helyükre kerüljenek ebben a bizniszben.

2003-ban, amikor felléptek a Sziget Fesztiválon, még nem számítottak "szupersztárnak", de azóta sok víz lefolyt a Nigeren és a Szajnán. Elõbb - a 2005-ös Dimanche a Bamako albumon - Manu Chao, majd tavalyelõtt a blurös Damon Albarn tolta a szekerüket, komoly PR-értékkel. De mindez most ne érdekeljen minket. Ami a lényeg: a Welcome To Malival Amadouék legragyogóbb dobása könyvelhetõ el, mely simán hozza a bevált receptet, de a mélyén megvillant valami extrát is a villanygitárok közé simuló õsi húros mali hangszerekkel.

Because/Warner, 2008

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.