Koncert

The Glass House Project

  • m. l. t.
  • 2015. március 7.

Zene

A Glass House Project a holokauszt-emlékév rendezvényeként valósult meg a New York-i Balassi Intézet kezdeményezésére, de zenei vezetője, a nálunk főleg a Klezmaticsból ismert Frank London (trombita) garanciát jelentett arra, hogy az áldozatokról való megemlékezés ne essen távol a háborús bűneinkkel való szembenézéstől. Amiként számára a tradicionális vagy szakrális zsidó zenék előadása sem képzelhető el más irányzatok megkerülésével. Így hát olyan zenésztársakat választott, akik nem csak a klezmer iránti alázatukkal, hanem nyitottságukkal, eredetiségükkel és új hangok teremtésének a képességével tűntek ki.

Aram Bajakian (gitár) Lou Reed utolsó formációjában játszott, már miatta is biztosra mehettünk: itt valami zajos és városi produkciót fogunk hallani. Mellettük az argentin Pablo Aslan (bőgő), az izraeli Yoni Halévy (dob) és a brooklyni Jake Shulman-Ment (hegedű) alkotta a New Yorkban tanyázó szekciót, és három magyar zenész csatlakozott hozzájuk: Lukács Miklós (cimbalom) cigány dallamokkal, Szirtes Edina Mókus (ének, hegedű) magyar népzenei motívumokkal és Ágoston Béla (fúvós hangszerek) a Csárdáskirálynő feldolgozásával gazdagítva a repertoárt. Mint ismeretes, Hitler nagy rajongója volt Kálmán Imrének, fel is ajánlotta a „tiszteletbeli árja” címet neki, de ő inkább emigrált. Ami épp olyan tiszteletre méltó, mint a svájci diplomata, Karl Lutz tette, aki a Vadász utcai Üvegházban 1944-ben zsidók ezreit bújtatta, majd menekítette Izraelbe.

Hozzám nagyon közel áll a múlttal és a traumákkal való foglalkozásnak az a módja, amit ez a társaság bemutatott: amiben együtt tud lenni a beleélés és a távolságtartás, a hagyomány és a frissesség, a megrendültség és a humor – amiben valamennyi előadó a legjavát mutathatja, és közben elképesztő csapatjáték folyik. És amiben szinte tök mindegy, hogy zsidó vagy nem zsidó. Mondhatni, le a kapedlivel!

 

Budapest Music Center, január 29.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.