mi a kotta

"Az opera untatott" - jegyezte fel naplójába meglepően tömör véleményét az amúgy erősen grafomán osztrák államhivatalnok, Karl von Zinzendorf gróf, miután 1786-ban megtekintette a Figaro házassága egyik legelső előadását.

Ügyes ez a Mahler, ezzel dolgoztassunk máskor is! - idézte pár hónapja lapunk egyik kritikája az apokrif csacskaságot, amely állítólag Luchino Visconti 1971-es filmje, a Halál Velencében amerikai finanszírozóitól származik.

"Szinte dühödten az asztalra dobtam a kéziratot... A könyv estében kinyílt, és nem is tudom hogyan, de rápillantottam az előttem fekvő oldalra és ezt a sort olvastam: "Va, pensiero, sull'ali dorate" (Szállj, gondolat, arany szárnyakon). Átfutottam a következő sorokat, amelyek mély benyomást tettek rám, annál is inkább, mert úgyszólván a Biblia parafrázisa volt a szöveg, s a Bibliát mindig nagy gyönyörűséggel olvastam.

"Két holttest: a férfin egy női hálóköpeny, ott hever az ajtó és ágy között. Az asszony fekszik az ágyban, melyet féloldalt feketére áztatott a vér. Lőtt seb, szúrt seb, vágott seb. Ez a mesterség ismerete. Seborvosra sem lenne szükség.

Múlt heti ígéretünkhöz híven követjük Zemplénbe a Liszt Ferenc Kamarazenekart, amely ápolva az 1992-ben általa életre hívott Zempléni Fesztivál tradícióját, szombaton Sosztakoviccsal dúsított romantikus koncertprogram keretében nyitja majd meg a kilencnapos és több településre kiterjedő rendezvénysorozatot (Sárospatak, református templom, augusztus 11., nyolc óra).

"Íme, itt vagyok én, a természet anyja, minden elemek úrasszonya, időtlen idők legősibb gyermeke, istenségek legnagyobbika, szellemek királynője, égi lakók legkülönbike, akinek alakjában minden isten és istennő egybeolvad, aki a menny ragyogó magasságait, a tenger gyógyító szellőit, az alvilág könnyes némaságát parancsaimmal igazgatom, akinek egyetlen istenségét sokféle alakban, százféle szertartással, ezernyi néven imádja a földkerekség.

"Io sono il prologo", azaz "én a prológ vagyok" - lát hozzá Ruggiero Leoncavallo ars poeticájának ismertetéséhez a bohócmezbe öltözött Tonio, s jószerint valami ilyesféle szerepet tölt be e sorok írója is, amikor hétről hétre előharangozza az elkövetkező napok koncertprogramját, "egy darab életet", hogy egy fordulat erejéig még az operalibrettó tenorjában (baritonjában) maradjon soros zenei ajánlónk.

Már a múlt héten is feltűnhetett figyelmes olvasóinknak, hogy a budapesti koncertélet szabad levegőre való kitelepülése szembeötlő módon együtt jár az úgynevezett bécsi klasszika nagymestereinek fokozódó dominanciájával, sőt már-már hegemóniájával.

"Mozart valami rendkívülit, utánozhatatlanul nagyot akart Don Juanjával - megengedjük: rendkívülinek rendkívüli, de utánozhatatlan nagyságról szó sincs. Szeszély, különcködés és gőg a Don Juan alkotója, s nem a szív.