mi a kotta?

Fülbe harap

  • mi a kotta
  • 2012. augusztus 26.

Zene

"Io sono il prologo", azaz "én a prológ vagyok" - lát hozzá Ruggiero Leoncavallo ars poeticájának ismertetéséhez a bohócmezbe öltözött Tonio, s jószerint valami ilyesféle szerepet tölt be e sorok írója is, amikor hétről hétre előharangozza az elkövetkező napok koncertprogramját, "egy darab életet", hogy egy fordulat erejéig még az operalibrettó tenorjában (baritonjában) maradjon soros zenei ajánlónk.

Annál is inkább, hiszen ahogyan arról a múlt héten futólag már említés történt e hasábokon, a hét vége kitüntetett produkciója a Szegedi Szabadtéri Játékokon ígérkező Parasztbecsület-Bajazzók lesz (július 27. és 28., kilenc óra; esőnap: július 29.). Caniót a kazanyi születésű tenor, Avgust Amonov énekli majd, ám a két este előzetes szenzációjának kétségkívül inkább a másik opera tenorfőszerepére kijelölt Dolhai Attila (képünkön) elsőre merész döntésnek tűnő felléptetése tekinthető. Kesselyák Gergely személyében mindenesetre olyan karmesterre számíthatunk, aki bizonnyal kézben tartja majd a Dóm téri előadásokat.

Jóval több mint százéves házasság ez már a két opera között, hiszen legelső ízben 1893-ban illesztették egymás mellé Mascagni és Leoncavallo leghíresebb művét. S persze éppenséggel nem is alaptalan vagy pusztán praktikus szempontokra tekintő ez a párosítás, s ilyesformán csupán sokadik lehetne az érvek sorában az a felvetés, hogy mindkét opera a XIX. századi Itália felettébb kedvezőtlen gyilkossági statisztikáit és egyáltalán, a heves olasz temperamentum pusztító szélsőségeit teszi szemléletessé. Mascagni művének alapja legalább egy szépirodalmi mű, ám a szerelemféltés meg a szicíliai szokás szerint fülbe harapással induló (lásd ehhez aKeresztapa-trilógia záró filmjét) és gyilkosságba torkolló párbaj itt is az életből lett ellesve, s ha lehet, a rögvalósághoz még közelibb a Bajazzók története. 1865. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepének estéjén egy calabriai faluban megrendezett színházi előadáson ugyanis valóban megtörtént az a gyilkosság, amely azután Leoncavallo művének alapjául szolgált. Homályos pontok azért akadnak e csúnya eset körül: a kis Leoncavallo vagy ott volt ezen az előadáson, vagy nem, s egyes kutatások szerint a gyilkosság a vándorkomédiások tevőleges részvétele nélkül, szimpla nézőtéri bicskázásként bonyolódott.

Ezen a ponton ajánlónk rendesen lejjebb csavarja a hangerőt, ám ezúttal éppenséggel crescendóra váltunk, minthogy július 30-án nyit, méghozzá immár kilencedik alkalommal a Crescendo Nyári Akadémia Sárospatakon, mely rendezvény azután a második héten hamvas produkcióival, tanári, növendék- és gálakoncertjével annak rendje és módja szerint beletorkollik majd a Zempléni Fesztivál programjába. S végül, ha csak azért is Budapesten maradnánk: hát irány a Vármegyeháza! Pontosabban a pesti Vármegyeháza díszudvara, ahol pénteken a Concerto Budapest "Pezsgő - zene - nyár" fantáziacímű programja (július 27., nyolc óra; esőnap: július 28.), hétfőn pedig Hegedűs Endre változatosan összeállított zongorakoncertje (augusztus 1., fél nyolc) tart majd igényt tömeges megjelenésünkre.

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.