Ezen akár kedvünkre csároghatnánk is egy sort, mondjuk, a közönség begyöpösödött zenei ízlését vagy a műsor-összeállítók gyávasággal határos óvatosságát kárhoztatva, persze szigorúan felülről és ítélkező modorban, csakhogy ez sem szép nem lenne, sem pedig igaz. Elvégre miért is lenne restellnivaló, hogy szabadtéren Beethoven és Mozart a két adu ász, az előadók és a hallgatók egyszerre örök és idényjellegű kedvencei? Így azután a Vajdahunyadvár udvarán ezekben a napokban előbb Beethoven (és Brahms), majd pedig egy homogén Mozart-est hívogatja a közönséget. A Záborszky Kálmán által vezényelt Szent István Király Szimfonikus Zenekar koncertjének (július 16., fél kilenc; esőnap: július 17.) első felét aCoriolan nyitány, valamint Beethoven egyetlen moll zongoraversenye, a római hős overtűrjéhez hasonlóan c-moll hangnemű versenymű alkotja majd. A heroikus - és Beethoven számára kitüntetett módon fontos - hangnemű zongoraverseny Jandó Jenő szólójával fog ékeskedni, a csütörtöki Mozart-est (július 19., fél kilenc; esőnap: július 20.) zongoraművésze pedig Szentpéteri Gabriella lesz, aki viszont a Köchel-jegyzék szerinti 414-es sorszámú versenyművet játssza majd, méghozzá a XVIII. században túlnyomórészt az ártatlan szerelem, a megelégedettség, a fiatalos derű és az Úrba vetett bizalom érzéseivel asszociált A-dúrban. Ez utóbbi este amúgyBotvay Károly Budapesti Vonósaié lesz, akik a kamaszkori divertimentók sorát és az 1787-es Kis éji zenét ígérik a zongorakoncert mellé.
Értelemszerűen Beethoven-hangversenyt ígér a Nemzeti Filharmonikusok szombati programja is, lévén a színhely a martonvásári Beethoven-park (július 14., hét óra; esőnap: július 15.). Itt a c-moll versenyművet soron követő G-dúr zongoraverseny kerül majd a műsor tengelyébe, a kiváló Bogányi Gergely előadásában. Egyebekben a Medveczky Ádám által igazítandó program mintha valamelyest rájátszana a koncert dátumára, hiszen némi gondolkozás után mind a Fidelio nyitányát, mind pedig az Eroica szimfóniát összefüggésbe hozhatnánk a nagy francia forradalom Bastille-romboló nyitónapjával. Mi több, az Eroica ráadásul még az emlegetett c-moll hangnemmel is összekapcsolható: mert bár a szimfónia egésze az Esz-dúr megjelölést viseli homlokán, ám a második tétel hősi gyászmenete éppenséggel ugyancsak c-mollban íródott.
"Tutti mi chiedono, tutti mi vogliono..." - idézte akarva-akaratlanul is Figaro, a sevillai borbély belépőjét egyik levelében az 1840-es évek elején vészesen túlterhelt Gaetano Donizetti (képünkön a mester). Valóban mindenki őt kérte és mindenki őt akarta, ám ennek a végzetes túlfoglalkoztatásnak olyan kincset is köszönhet az operairodalom, mint a hervadhatatlan bájú Don Pasquale, mely opera a hét végén kétszer is kitelepül majd az "budai Társaskör kertjébe, zongorakísérettel is váltig élményszerűen (július 13. és 14., hét óra; esőnap: július 15.). S bár ez már kívül esik ajánlónk hétkörén, azért, hogy mindenkinek legyen ideje felcihelődni, hát jelezzük rögvest, hogy a Hadarókettősben kulmináló vígopera a VeszprémFest idei programján is ott szerepel majd: július 21-én, Miklósa Erikával és a címszerepben a remek Roberto Scandiuzzival.
