"Gyász ül a kerten,
surran a szirmon a hűvös eső.
Remeg a csendben:
tudja a nyár, a vége jő.
Levélre levél aranyat
hullat a magas akácról:
Nyár-mosoly döbben fonnyatag,
a kert: álom a pusztulásról.
Rózsáknál elálldogál
a nyugtot váró évszak.
Szeme fénye: apály
pillái elalélnak."
Némi jóindulattal pusztán a naptár állása is elégséges módon megindokolhatná, hogy ugyan miért is indítjuk e heti ajánlónkat Hermann Hesse Szeptember című költeményével, melyet fentebb Tandori Dezső magyarításában idéztünk. Ám van erősebb magyarázat is e tettre, hiszen e vers szövege - második dal gyanánt - ott szerepel Richard Strauss öregkori remekművében, az 1948-ban komponált Négy utolsó énekben. Márpedig a gyönyörűséges-melankolikus Négy utolsó ének kedden a Concerto Budapest hangversenyét ékesíti majd: Keller András vezényletével és Rost Andrea kifinomult szopránszólójával (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 18., fél nyolc). A családi örömök megzenésítése Richard Strausstól sem állt távol (lásd a Symphonia Domesticát), ám e bérletindító koncertet most az apai örömét férji szerenáddá formáló "I. Richard", azaz Wagner muzikális magánélete nyitja majd: a Siegfried fia megszületésétől ihletett és Cosimát köszöntő Siegfried-idill előadása révén. (Képünk az ajándékozó és a megajándékozott párosát mutatja.)
Egyebekben a hét zenei programja a múlt, a jelen és a jövő hármasságának dialektikus viszonyát fogja elénk tárni, méghozzá nem csupán a koncertpódiumon, de hajón, kiállításon és babzsákok elé telepítve is. Hétfőn ugyanis az A38-as rendezvényhajón megnyílik majd az idén ötvenesztendős Liszt Ferenc Kamarazenekar jelenbe érő és egyszersmind a jövő felé tartó történetét megörökítő kiállítás, míg csütörtökön a Budapesti Fesztiválzenekar lát hozzá roppant lendülettel a jövő megalapozásához. A Millenáris Teátrumban ezen az estén bemutatkozik ugyanis a zenekar új kortárs zenei együttese: Rácz Zoltánnal, a zongorista Fejérvári Zoltánnal, valamint Eötvös Péter, Steve Reich és Ligeti György egy-egy szerzeményével (szeptember 20., háromnegyed nyolc). "A jelen zenéje - a zene jövője" - így hangzik a Kortárs estek elnevezésű minisorozat szlogenje, s a BFZ ugyanezen az estén egy másik koncerttel is elébe megy a jövőnek: az éjszakai életet élő fiatalok számára kiötlött és nem mellesleg ingyenes Midnight Music-széria idei első eseményével, ugyanott, alig pár órával a kortársias koncertet követően (szeptember 20., fél tizenkettő).
S végül gyerünk a moziba be, hiszen szombaton az Urániában még csodálatosképp tart a Metropolitan Opera nyári ismétlősorozata, amely ezúttal a Hoffmann meséit kínálja újólag elénk 2009 decemberéből. Mintha ma lett volna, mondanánk, de hát annyi minden megváltozott azóta! A rendszerint feltűnés nélkül nagyszerű James Levine például ma már nem áll-ül ott a MET zenekari árkában, mint akkor és az azt megelőző 2400 előadáson. Neki a háta fáj, nekünk meg a szívünk!
