mi a kotta

"Legatusomat, a kiváló Catullinust megdicsérem, amiért ezt a gyakorlatot úgy készítette elő, hogy semmiben sem különbözött az igazi ütközettől; de a végrehajtás is olyan volt, hogy elismerésemet fejezhetem ki mindnyájatoknak. Praefectusotok, Cornelianus eleget tett a beosztásával járó kötelességeknek. A szemberohamok nem találkoznak tetszésemmel.

"Wagner fél életén keresztül úgy hitt a forradalomban, amennyire csak egy francia tud hinni benne. Ezt kereste a mítosz rúnaírásában, és azt hitte, hogy Siegfriedben felleli a tipikus forradalmárt. - 'Honnan származik minden baj a világon?' - tette fel magának a kérdést Wagner. A 'régi szerződésekből'; válaszolta, mint a többi forradalomideológus.

"Mintha börtönből szabadultam volna" - jegyezte fel magának Csajkovszkij, miután 1876-ban végigülte a teljes Ring bayreuthi bemutatóját. Véleménye nem volt teljességgel önmagában álló, sőt, ahogyan az a fenti címből kitetszhet, a Le Figaro korabeli kritikusa még ennél is sokkal szigorúbban ítélt.

"Non credo, ha a jövő zenészei azt vallják, hogy belefáradtak már az áriákba, kettősökbe és hármasokba, hogy elteltek a konszonáns harmóniákkal, a természetes és művészien vezetett modulációkkal, hogy csak az eszme a fontos és nem kell törődni az érzésekkel, hogy erőszakoljuk meg és igázzuk le a fület, mert a zene nem azért van, hogy kellemes legyen."

"A Manfréd-szimfónia bemutatója semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, mégis az volt a benyomásom, hogy a közönség értetlenül, hűvösen és közömbösen állt vele szemben. Ettől az érzésemtől a hangverseny befejezését követő ovációk sem tudtak megszabadítani." Ezt jegyezte fel 1886. március 13-án a naplójába az aggodalmas Csajkovszkij, két nappal a Lord Byron műve által ihletett programszimfónia moszkvai ősbemutatója után.

Sosztakovics-hegedűversennyel indul és ugyancsak Sosztakovics-hegedűversennyel zárul majd az elkövetkező napok koncertprogramja, s minthogy a szovjet-orosz mester mindösszesen két ilyen versenyművet adományozott az emberiségnek, valamint a mindkét ősbemutatóra vállalkozó David Ojsztrahnak, így mondhatni e nemből teljes áttekintést kínál számunkra az aktuális felhozatal.

Tanult Kodály Zoltánnál és Hubay Jenőnél, koncertezett az idős Richard Strauss és a jó barát Pablo Casals oldalán, tevékeny részese volt Bartók-ősbemutatónak és Mozart szülővárosa, Salzburg többet köszönhet neki, mint megannyi hajdanvolt hercegérsekének: nem kétséges, hogy gazdag és jelentékeny művészsors jutott az 1997-ben elhunyt Végh Sándor osztályrészéül.

A Zarathustra pompás!

"Mi lehetne komolyabb, mint a házasélet? A házasság az élet legkomolyabb történése, és az ilyen egyesülés szent örömét még átéltebbé teszi a gyermek érkezése. Ám az életnek természetesen mulatságos oldala is van, és én ezt is bevittem a műbe, élénkítésül. De azt akarom, hogy a szimfóniát komolyan vegyék..."