mi a kotta?

Őzikéből öreg néne

  • mi a kotta
  • 2012. szeptember 16.

Zene

"De lám az idő furcsa dolog,

Ameddig itt van, észre sem vesszük,

De ha egyszer elmúlt,

Nem érzünk mást, csak őt.

Körülfog mindenütt,

Odabúvik lelkünkbe,

Barázdát szánt az arcokon,

A tükrön is végigszánt,

Halántékomra omlik

És közted és közöttem

Itt sejtem az órát.

Halkan pereg a porszem!

Ah, Quinquin!

Sokszor hallani vélem,

Hullnak folyton!

Sokszor éjjel is

Fölébredek én

És sorban minden órát

Megállítok."

Várady Sándor százegy éves magyar fordításában panaszolja ezekkel a szavakkal az idő múlását A rózsalovag Tábornagynéja, akit nagykamasz kedvese még Bichette-nek, magyarán őzikének becéz, ám aki már 32 esztendős virultában előre érzi a szépséget hervasztó öregedés feltartóztathatatlan munkáját. Tudjuk, ami egyszer elmúlt, az vissza többé már nem hozható, viszont hála a technikának - megismételhető. Éppenséggel így jut majd ismétlés formájában szerdán újra elénk A rózsalovag 2010. januári előadása is a New York-i Metropolitanből: Werdenberg hercegné szerepében az ihletetten melankolikus Renée Fleminggel (képünkön), valamint Susan Grahammel és Christine Schäferrel (Uránia, augusztus 22., hat óra). Ugyanitt még szombaton a keleti fellegvár, a moszkvai Bolsoj balettközvetítése ígér tartósított állapotában is váltig friss élményt, méghozzá ezúttal Adolphe Adam életének utolsó balettzenéjére, az 1856-os Kalózhajóra eltáncolva Marius Petipa gyöngéd kezekkel fölpaskolt klasszikus koreográfiáját (Uránia, augusztus 18., öt óra).

Egyebekben az elkövetkező napok hangversenyéletét a Zempléni Fesztivál záróeseménye, valamint a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválmásodik fele dominálja majd. Az előbbi fesztivál legutolsó koncertje idén egyetlenegy, ámde annál jelentékenyebb műsorszámmal követel ki tőlünk egy sárospataki kiszállást: Händel Messiását adják majd ugyanis a Hollerung Gábor irányítása alatt egymással összedolgozó budafoki muzsikusok, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság tagjai, s persze a jeles énekes szólisták, sorukban Megyesi Schwartz Lúciával és Kovács Istvánnal (református templom, augusztus 19., nyolc óra). Mindeközben a kaposvári Szivárvány Kultúrpalotában egyre sorjáznak majd a szerencsés fesztiválozók elé a változatosabbnál változatosabb összeállítású koncertek: az előadóművészek összepárosításának variációit tekintve épp úgy, mintha a zenetörténeti korszakok és stílusok közötti merész és fantáziadús barangolások gyakorlatát vennénk szemügyre. Így például a somogyi megyeszékhely büszkeségére szolgáló zeneünnep utolsó, késő esti hangversenyét az Itáliából Würzburgba áttelepült XVIII. századi komponista, a kismester Giovanni Benedetto Platti gambaszonátája nyitja majd, hogy Claude Debussy és Dohnányi Ernő egy-egy műve mellett még valamiféle egészen különleges műsorszám is felhangozzon Kelemen Barnabás és a csellista Nicolas Altstaedt előadásában: egy zenei "párbeszéd" Johann Sebastian Bach csellószvitjeinek és hegedűpartitáinak fölhasználásával (augusztus 20., tizenegy óra).

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.