Ha a zeneművészet magas lehetőségeit akarnók megcsodálni, inkább egy oratóriumában, vagy hasonló, ünnepélyes egyházzenei alkotásában számítanánk rá, mint Don Juanjában, amelynek kimenetele nagyon is hasonlít az utolsó ítélet ábrázolásaira, ahol a sírok mintegy szappanbuborékok módjára pattannak szét, leomlanak a hegyek, az Úr öldöklő angyala pedig megfújja ijesztő harsonáját, jelezvén a véget. Mindent együttvéve az opera tisztes bevételt hozott a direkciónak, nem maradtak üresen sem az erkélyek, sem a páholyok, sem a zsöllyeszékek, mivel a páncélba öltözött szellem és a tűzköpő fúriák erős mágnesként vonzzák az embereket. - "h, micsoda tyúkeszű népség!" Így írt egy szigorú porosz kritikus a Don Giovanniról még 1790-ben, s mi tagadás, a közönség máig sem tért jobb belátásra, vagyis hát váltig szereti és rajongja Mozart - illetve az operák - operáját. Mi most a vetítővászon elé telepedve adhatjuk ennek bizonyságát, minthogy a nyár által megtizedelt fővárosi program egyik ékessége éppenséggel a Met HD-operaközvetítéseinek esedékes ismétlése, aDon Giovanni lesz tavaly októberről (Uránia Nemzeti Filmszínház, július 11., hat óra).
Hasonló vetített élmény az elkövetkező napokban napkelet felől is ígérkezik majd ugyanitt, hiszen ezen a nyáron a moszkvai Bolsoj elmúlt balettévada is feltelepül az Uránia vásznára. Így vasárnap délután Csajkovszkij Csipkerózsikája keringőzik majd elénk az 1890-es ősbemutató (hajdani szereplői képünkön) világbíró Petipa-koreográfiájának mindmáig megszakítatlan hagyományával (július 8., öt óra).
Azért némi kis szerencsével élőben is lelhetünk komolyzenei élményre a héten, főleg a mindenkor példás szorgalmú és lelkesedésű MÁV Szimfonikus Zenekarnak köszönhetően, akik mindjárt két koncertet is adnak ezekben a napokban. Szombat délután a Nemzeti Múzeumban (július 7., fél négy), csütörtök este pedig a Vajdahunyadvár udvarán (július 12., fél kilenc): vegyes Puccini-Brahms-, illetve egynemű Beethoven-programmal. Az előbbi hangversenyt az egyházzenéjéről bizonnyal kevésbé ismert Giacomo Puccini ifjúkori Messa di Gloria (vagy helyesebben talán Messa a quattro voci) című alkotása nyitja majd, mely mű utóbb számos dallamot kölcsönzött ki örök időkre a mester operáinak. A Puccini szülővárosában, Luccában ősbemutatott Messa egyebekben már eleve a komponista átütő eredetiségéről és az egyházzene műnemétől idegen invenciójáról árulkodott, így aztán nem teljesen igazságtalanul írt ekképpen egy 1880-as kritika a pályakezdő miséjének Cum Sancto Spiritu szakaszáról: nagy fúga bajuszszal. Öt nappal később a Kollár Imre által vezényelendő csütörtöki szabadtéri koncert azután csupa népszerű Beethoven-művel csábít majd. S ugyan mondhatunk-e többet annál, mint hogy a D-dúr hegedűverseny magánszólamát a nagyszerű Szabadi Vilmos fogja elhúzni nekünk?
