Senkit se tévesszen meg a címválasztás, nem a sorok írójában rejtező sokat tűrt színikritikus munkaiszonya fakad föl a fenti két szóban, hanem éppenséggel a hét koncertprogramjának egyik kitüntetett eseményét előlegezi a jelképesen égnek emelt mutatóujj. A Budapesti Fesztiválzenekar szombati koncertjén (Olasz Kultúrintézet, április 28., háromnegyed nyolc) ugyanis szerephez jut a gesztika, ez az ókortól egészen a XVIII. század végéig meghatározó konvenciórendszer, amely készen kínálta a kifejező és dekoratív mozdulatokat és testtartásokat a szónoki emelvényre lépők számára éppúgy, mint a színpad művészeinek. Ilyen alapvető gesztikus testtartás volt az emlegetett "színpadi kereszt", a mellékelt képen is mutatott crux scenica, amely eleganciát, fényt és tetszetősséget kölcsönzött mindenkinek, aki csak magára öltötte. A Fesztiválzenekar historikus koncertjén most a bécsi születésű mozdulatművész, Margit Legler illusztrálja majd a barokk gesztika beállásaival és kéztartásaival a XVIII. század derekáról válogatott műveket. Mely művek közül első szám gyanánt, mondhatni, egy francia barokk Teremtés ígérkezik: Jean-Féry Rebel Az elemek című szvitje. Merthogy a hetvenéves udvari komponista utolsó, 1737-es balettje éppúgy a Káosz revelatív zenei ábrázolásával indul, mint Haydn oratóriuma, s a kozmológiai háttér a földet, a vizet, a tüzet és a levegőt elmuzsikáló tételekben is felsejlik. Rebel mellett a Reinhard Göbel által vezényelendő program másik szerzője a páratlan termékenységű német komponista, Georg Philipp Telemann lesz: egy drámai-mitológiai kantátával, valamint C-dúr vízi zenéjével, amely a "Hamburgi apály és dagály" értelmező alcímmel ékes.
A hét, a hét vége s közelebbről a szombat este másik fontos hangversenyét a Concerto Budapest együttese adja, Keller András irányítása alatt (Nemzeti Hangversenyterem, április 28., fél nyolc). A műsor a fiatal zeneszerző, Zombola Péter Kamaraszimfóniájának ősbemutatójával indul majd, hogy utóbb az elmúlt hetekben e hasábokon többször is emlegetett két szovjet-orosz alkotó, Szergej Prokofjev és Dmitrij Sosztakovics egy-egy művével folytatódjon, illetve záruljon. Az orosz történelem persze ezúttal is kitapinthatóan jelen lesz, hiszen a Baráti Kristóf szólójával megszólaló Prokofjev-versenymű, az 1., D-dúr hegedűverseny végleges megkomponálása az 1917-es esztendőhöz kapcsolódik, míg Sosztakovics 10., e-moll szimfóniájának elkészülte és ősbemutatója egyaránt a Sztálin halálát követő hónapok fejleménye volt 1953-ban. Sosztakovics ekkor, ha nem is szabadult ki az ördög házából, azért valamelyest fellélegezhetett, mi pedig az "ördög háza" szókapcsolattal már át is válthatunk a szombat harmadik koncertjének ismertetésére, mivel ezúttal minden szombaton ígérkezik. Ez a koncert a Budapesti Vonósok és Szabadi Vilmos délutáni programja lesz a Fesztivál Színházban (április 28., öt óra), s első számként Boccherini népszerű és immár kétszer is emlegetett melléknevű d-moll szimfóniája hangzik majd fel. A műsor utolsó száma pedig a hét vége másik magyar ősbemutatóját kínálja, lévén itt fog első ízben felhangzani Vukán György Hegedűversenye.
