mi a kotta?

Vénusz-hegytől pásztorbotig

  • mi a kotta
  • 2012. június 30.

Zene

"Non credo, ha a jövő zenészei azt vallják, hogy belefáradtak már az áriákba, kettősökbe és hármasokba, hogy elteltek a konszonáns harmóniákkal, a természetes és művészien vezetett modulációkkal, hogy csak az eszme a fontos és nem kell törődni az érzésekkel, hogy erőszakoljuk meg és igázzuk le a fület, mert a zene nem azért van, hogy kellemes legyen."

Ily szavakkal engedte szabadjára bíráló kedvét, valamint személyes és elvi ellenszenvét Hector Berlioz 1861-ben, a Tannhäuser párizsi bemutatójának bukását követően. Az operatörténet egyik leghíresebb bukása volt ez, ahol is III. Napóleon személyes jelenléte és pártfogása sem tudta ellensúlyozni a Jockey Club urainak zajos neheztelését, amiért a mű nagy balettszáma nem került át az első felvonás elejéről a második felvonásra. A botránynak persze volt más oka is, mint a balettpatkányokért lelkesedő arisztokraták elégületlensége, s hozzá az esemény keltette feltűnés nyilvánvalóan többet ért egy esetleges csöndes sikernél. "Uram, ilyen bukást adj nekem!" - fohászkodott fel például Charles Gounod, s kétségkívül igaza volt: a Tannhäuser ellenséges párizsi fogadtatása ma már az ágas-bogas Wagner-legenda egyik kitüntetett mozzanata, a művészi elképzeléseihez makacsul ragaszkodó öntörvényű zseni példázatos tanúságtétele.

A fenti mondatok természetesen a Budapesti Wagner-napok idei bemutatóját környékezik, hiszen vasárnap a Tannhäuser premierjével indul útjára Fischer Ádámnagyszerű vállalkozásának hetedik sorozata (Nemzeti Hangversenyterem, június 3., négy óra). "Ön zseniális ember, de olyan különös dolgokat ír, amiket lehetetlenség elénekelni" - mondta Wagnernek a drezdai ősbemutató Vénusza, a tartózkodó Schröder-Devrient asszony, ám a pesti produkció főszereplői olyan énekes színészek lesznek, akik értik és elő is tudják adni az operaénekesekkel szemben oly követelő mester szólamait. Így a Tannhäuser (legendáját preraffaelita ábrázolatban mutatjuk Collier festményéről) címszerepét a nemzetközileg ünnepelt Wagner-tenor, Robert Dean Smith alakítja majd, Szabóki Tünde Erzsébet őrgrófnője ésElena Zhidkova Vénusza között őrlődve. A sugallatos karmester értelemszerűen Fischer Ádám lesz, míg a rendezés feladatát a Wagner-műnek először nekirugaszkodó Matthias Oldag látja majd el.

Wagner az emlegetett párizsi fiaskót részben Liszt Ferenc távolmaradásának tudta be, habár egyebekben aligha volt valódi oka arra, hogy nehezteljen lelkes pártfogójára és népszerűsítőjére. Ennek pénteken hangzó bizonyságát is vehetjük, miután Balázs János "ZongOpera" című programján éppenséggel Izolda szerelmi halálának Liszt-féle pazar átirata is ott szerepel majd, több Liszt-parafrázis és -reminiszcencia, valamint a nagy tehetségű fiatal zongorista saját átiratainak társaságában (Fesztivál Színház, június 1., hét óra). S ha már ezúttal végig Wagner és Párizs körül őgyelgett ajánlónk, hát zárjuk sorainkat Kolonits Klára és az operaházi zenekar gordonkásainak vasárnapi matinékoncertjével (operaház, Székely Bertalan terem, június 3., tizenegy óra), ahol a több művében Wagnert is parodizáló Jacques Offenbach, a Champs-Élysées Mozartja művei jutnak majd főszerephez.

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?