mi a kotta?

Kalmár jött nagy madarakkal

  • mi a kotta
  • 2012. június 24.

Zene

"A Manfréd-szimfónia bemutatója semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, mégis az volt a benyomásom, hogy a közönség értetlenül, hűvösen és közömbösen állt vele szemben. Ettől az érzésemtől a hangverseny befejezését követő ovációk sem tudtak megszabadítani." Ezt jegyezte fel 1886. március 13-án a naplójába az aggodalmas Csajkovszkij, két nappal a Lord Byron műve által ihletett programszimfónia moszkvai ősbemutatója után.

Mi tagadás, a bizonytalan és tartózkodó attitűd némiképp magát a zeneszerzőt is jellemezte, hiszen még a komponálás idején egy levelében így írt a választott műfajjal szemben táplált ellenérzéséről: "Amikor programszimfóniát írok, mindig úgy érzem, hogy nem ezüstpénzzel, hanem értéktelen papírbankóval fizetek." A lelkében sötét titkot, ismeretlen bűn emlékét hordozó romantikus alak története e hét végén a Budapesti Fesztiválzenekar - legutóbb már e hasábokon beharangozott - koncertjeit zárja majd, az orosz zene 72 esztendős kiválóságának, Dmitrij Kitajenkónak a vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, május 25., háromnegyed nyolc, ill. május 26., fél négy). Míg a nyitószám 1985-ös, vagyis kortárs, s méghozzá kortárs klasszikus zenét ígér: Alfred Schnittke (K)ein Sommernachtstraum, azaz (Nem) Szentivánéji álom című zenekari rondóját, amelynek Mozartot és Schubertet idéző hangulata - a komponista megfogalmazása szerint - "nem lopás, hanem hamisítás" eredménye.

"Kalmár jött nagy madarakkal, a hercegkisasszony meg ne lássa, őrizzétek a hercegkisaszszonyt!"

Ez a Weöres-versrészlet már az elkövetkező napok másik, közeli múltra referáló koncertjéhez tartozik: az esztendőnek ebben a szakában immár régente hagyományos "Hommage a Ligeti" programhoz a Művészetek Palotájában (Nemzeti Hangversenyterem, május 28., fél nyolc). A Rácz Zoltán vezérlete alatt felhangzó Ligeti-művek sorában ugyanis ott fogjuk hallani az 1970-es Három Weöres-dal minisorozatát is, méghozzá a pódiuménekesnek is remek szoprán, Szabóki Tünde előadásában.

S miközben kényszerű futólépésben említést teszünk Kocsis Zoltán napokban esedékes két fellépéséről, a MÁV Szimfonikus Zenekar Brahms-estjéről (Olasz Kultúrintézet, május 25., hét óra) és a muzsikus születésnapján immár tradicionális gyermekmentő jótékonysági koncertjéről (Nemzeti Hangversenyterem, május 30., nyolc óra), s egyszersmind felköszöntjük az éppen hatvanéves nagyságot, zárjuk ajánlónkat a hét hegedűs sztárvendégével: Anne-Sophie Mutter keddi hangversenyének hírlelésével (Nemzeti Hangversenyterem, május 29., fél nyolc). A Kammerorchester Wien-Berlin társaságában Budapestre látogató csodanő (képünk mutatja) két Mozart-hegedűversenyt játszik majd, s az egynemű Mozart-programot mindössze egy másik Wolfgang, az idén ugyancsak hatvanéves Wolfgang Rihm kompozíciója fogja megtörni. Lichtes Spiel - hangzik a direkte Mutter számára szerzett 2010-es "nyári darab" címe, s a fényes játék persze korántsem csupán ebben a hálás számban tekinthető jó előre garantáltnak.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.