mi a kotta?

Kalmár jött nagy madarakkal

  • mi a kotta
  • 2012. június 24.

Zene

"A Manfréd-szimfónia bemutatója semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, mégis az volt a benyomásom, hogy a közönség értetlenül, hűvösen és közömbösen állt vele szemben. Ettől az érzésemtől a hangverseny befejezését követő ovációk sem tudtak megszabadítani." Ezt jegyezte fel 1886. március 13-án a naplójába az aggodalmas Csajkovszkij, két nappal a Lord Byron műve által ihletett programszimfónia moszkvai ősbemutatója után.

Mi tagadás, a bizonytalan és tartózkodó attitűd némiképp magát a zeneszerzőt is jellemezte, hiszen még a komponálás idején egy levelében így írt a választott műfajjal szemben táplált ellenérzéséről: "Amikor programszimfóniát írok, mindig úgy érzem, hogy nem ezüstpénzzel, hanem értéktelen papírbankóval fizetek." A lelkében sötét titkot, ismeretlen bűn emlékét hordozó romantikus alak története e hét végén a Budapesti Fesztiválzenekar - legutóbb már e hasábokon beharangozott - koncertjeit zárja majd, az orosz zene 72 esztendős kiválóságának, Dmitrij Kitajenkónak a vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, május 25., háromnegyed nyolc, ill. május 26., fél négy). Míg a nyitószám 1985-ös, vagyis kortárs, s méghozzá kortárs klasszikus zenét ígér: Alfred Schnittke (K)ein Sommernachtstraum, azaz (Nem) Szentivánéji álom című zenekari rondóját, amelynek Mozartot és Schubertet idéző hangulata - a komponista megfogalmazása szerint - "nem lopás, hanem hamisítás" eredménye.

"Kalmár jött nagy madarakkal, a hercegkisasszony meg ne lássa, őrizzétek a hercegkisaszszonyt!"

Ez a Weöres-versrészlet már az elkövetkező napok másik, közeli múltra referáló koncertjéhez tartozik: az esztendőnek ebben a szakában immár régente hagyományos "Hommage a Ligeti" programhoz a Művészetek Palotájában (Nemzeti Hangversenyterem, május 28., fél nyolc). A Rácz Zoltán vezérlete alatt felhangzó Ligeti-művek sorában ugyanis ott fogjuk hallani az 1970-es Három Weöres-dal minisorozatát is, méghozzá a pódiuménekesnek is remek szoprán, Szabóki Tünde előadásában.

S miközben kényszerű futólépésben említést teszünk Kocsis Zoltán napokban esedékes két fellépéséről, a MÁV Szimfonikus Zenekar Brahms-estjéről (Olasz Kultúrintézet, május 25., hét óra) és a muzsikus születésnapján immár tradicionális gyermekmentő jótékonysági koncertjéről (Nemzeti Hangversenyterem, május 30., nyolc óra), s egyszersmind felköszöntjük az éppen hatvanéves nagyságot, zárjuk ajánlónkat a hét hegedűs sztárvendégével: Anne-Sophie Mutter keddi hangversenyének hírlelésével (Nemzeti Hangversenyterem, május 29., fél nyolc). A Kammerorchester Wien-Berlin társaságában Budapestre látogató csodanő (képünk mutatja) két Mozart-hegedűversenyt játszik majd, s az egynemű Mozart-programot mindössze egy másik Wolfgang, az idén ugyancsak hatvanéves Wolfgang Rihm kompozíciója fogja megtörni. Lichtes Spiel - hangzik a direkte Mutter számára szerzett 2010-es "nyári darab" címe, s a fényes játék persze korántsem csupán ebben a hálás számban tekinthető jó előre garantáltnak.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.