mi a kotta?

Kalmár jött nagy madarakkal

  • mi a kotta
  • 2012. június 24.

Zene

"A Manfréd-szimfónia bemutatója semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, mégis az volt a benyomásom, hogy a közönség értetlenül, hűvösen és közömbösen állt vele szemben. Ettől az érzésemtől a hangverseny befejezését követő ovációk sem tudtak megszabadítani." Ezt jegyezte fel 1886. március 13-án a naplójába az aggodalmas Csajkovszkij, két nappal a Lord Byron műve által ihletett programszimfónia moszkvai ősbemutatója után.

Mi tagadás, a bizonytalan és tartózkodó attitűd némiképp magát a zeneszerzőt is jellemezte, hiszen még a komponálás idején egy levelében így írt a választott műfajjal szemben táplált ellenérzéséről: "Amikor programszimfóniát írok, mindig úgy érzem, hogy nem ezüstpénzzel, hanem értéktelen papírbankóval fizetek." A lelkében sötét titkot, ismeretlen bűn emlékét hordozó romantikus alak története e hét végén a Budapesti Fesztiválzenekar - legutóbb már e hasábokon beharangozott - koncertjeit zárja majd, az orosz zene 72 esztendős kiválóságának, Dmitrij Kitajenkónak a vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, május 25., háromnegyed nyolc, ill. május 26., fél négy). Míg a nyitószám 1985-ös, vagyis kortárs, s méghozzá kortárs klasszikus zenét ígér: Alfred Schnittke (K)ein Sommernachtstraum, azaz (Nem) Szentivánéji álom című zenekari rondóját, amelynek Mozartot és Schubertet idéző hangulata - a komponista megfogalmazása szerint - "nem lopás, hanem hamisítás" eredménye.

"Kalmár jött nagy madarakkal, a hercegkisasszony meg ne lássa, őrizzétek a hercegkisaszszonyt!"

Ez a Weöres-versrészlet már az elkövetkező napok másik, közeli múltra referáló koncertjéhez tartozik: az esztendőnek ebben a szakában immár régente hagyományos "Hommage a Ligeti" programhoz a Művészetek Palotájában (Nemzeti Hangversenyterem, május 28., fél nyolc). A Rácz Zoltán vezérlete alatt felhangzó Ligeti-művek sorában ugyanis ott fogjuk hallani az 1970-es Három Weöres-dal minisorozatát is, méghozzá a pódiuménekesnek is remek szoprán, Szabóki Tünde előadásában.

S miközben kényszerű futólépésben említést teszünk Kocsis Zoltán napokban esedékes két fellépéséről, a MÁV Szimfonikus Zenekar Brahms-estjéről (Olasz Kultúrintézet, május 25., hét óra) és a muzsikus születésnapján immár tradicionális gyermekmentő jótékonysági koncertjéről (Nemzeti Hangversenyterem, május 30., nyolc óra), s egyszersmind felköszöntjük az éppen hatvanéves nagyságot, zárjuk ajánlónkat a hét hegedűs sztárvendégével: Anne-Sophie Mutter keddi hangversenyének hírlelésével (Nemzeti Hangversenyterem, május 29., fél nyolc). A Kammerorchester Wien-Berlin társaságában Budapestre látogató csodanő (képünk mutatja) két Mozart-hegedűversenyt játszik majd, s az egynemű Mozart-programot mindössze egy másik Wolfgang, az idén ugyancsak hatvanéves Wolfgang Rihm kompozíciója fogja megtörni. Lichtes Spiel - hangzik a direkte Mutter számára szerzett 2010-es "nyári darab" címe, s a fényes játék persze korántsem csupán ebben a hálás számban tekinthető jó előre garantáltnak.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.