mi a kotta?

Melodikus idegláz

  • mi a kotta
  • 2012. július 14.

Zene

"Wagner fél életén keresztül úgy hitt a forradalomban, amennyire csak egy francia tud hinni benne. Ezt kereste a mítosz rúnaírásában, és azt hitte, hogy Siegfriedben felleli a tipikus forradalmárt. - 'Honnan származik minden baj a világon?' - tette fel magának a kérdést Wagner. A 'régi szerződésekből'; válaszolta, mint a többi forradalomideológus.

Magyarán szólva: a szokásokból, a törvényekből, az erkölcsből, az intézményekből és mindabból, amin a régi világ, a régi társadalom nyugszik." Így írt az egykori ideáljával szembefordult Nietzsche, aki persze még ezzel együtt is megértőbben nyilatkozott Wagner Ringjéről, mint a kor bécsi kritikuspápája, Eduard Hanslick. Ő a jövő zenéjét alapvetően amúgy is "öt kottavonalra firkantott melodikus idegláznak" tartotta, s ekképp ítélt a Nibelung-tetralógiáról: "az egyedi, mintegy a rendszer háta mögött besurranó szépségek nem tudják megakadályozni, hogy ez a szó zsarnokságára és a dallamtalan párbeszédekre épülő rendszer a halál magvaival ne hintse tele az egészet."

Nos, pénteken és vasárnap vár minket e megosztó csoda második fele: a Siegfried (Nemzeti Hangversenyterem, június 15., négy óra) és Az istenek alkonya (június 17., négy óra), kedden azután a Tannhäuser második előadásával (június 19., négy óra) már véget is érnek az idei Budapesti Wagner-napok a Művészetek Palotájában. A varázslat és a monumentalitás azonban máshol is feltárul majd előttünk e napokban, méghozzá szabadtéren: a Budapesti Fesztiválzenekar szombati villámkoncertjén. A Múzeumok Éjszakájának nyitóeseménye gyanánt ugyanis Fischer Iván és együttese kitelepül a Szépművészeti lépcsőjére (június 16., hat óra), hogy eljátssza az Egy kiállítás képei utolsó két tételét: a Baba Jaga kunyhóját és A kijevi nagykaput. (Utóbbit a ciklust megihlető Viktor Hartmann képén mutatjuk.) Tyúklábon álló varázslói kulipintyó emitt, szélesen áradó orosz dicsőség amott - szóval erre az ingyenes happeningre még akkor is jó lenne elmenni, ha nem kecsegtetnének ráadásképp egy nagy csoportképpel, játékkal és nyereményekkel.

S miután a Fesztiválzenekar szombaton megtartja felkészítő edzését a szabadtéri szezonra, kedd este a Margitszigeten immár komplett hangversennyel csábít majd (Margitszigeti Szabadtéri Színpad, június 19., hét óra). A kiadós, roppant igényes, ám a közönség számára mégis könnyed programot, amely egy Rossini-nyitány mellett a Galántai táncokat és az Olasz szimfóniát is felkínálja, Takács-Nagy Gábor fogja elvezényelni, aki a megelőző napokban egyébiránt kétszer is a MÁV Szimfonikus Zenekar élére áll majd. Az azonos összeállítású két koncert (Olasz Kultúrintézet, június 15., hét óra, ill. június 16., tizenegy óra) a Jupiter szimfóniát és Brahms Negyedikjét indítja majd az utolsó előtti Mozart-operanyitány nyomába. Azaz a prágai ősbemutatón Mária Ludovika császárné által egyszerűen csak "német disznóságnak" ítélt Titus kegyelme overtűrje fogja megnyitni a hangversenyeket, II. Lipót nejénél bizonyosan értőbb és megértőbb közönség tapsaitól honorálva.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.