mi a kotta?

Premier Prairial 16-án

  • mi a kotta
  • 2012. július 21.

Zene

"Legatusomat, a kiváló Catullinust megdicsérem, amiért ezt a gyakorlatot úgy készítette elő, hogy semmiben sem különbözött az igazi ütközettől; de a végrehajtás is olyan volt, hogy elismerésemet fejezhetem ki mindnyájatoknak. Praefectusotok, Cornelianus eleget tett a beosztásával járó kötelességeknek. A szemberohamok nem találkoznak tetszésemmel.

Augustus előírása szerint: csak ne vaktában! A lovaskatona fedezékből rontson előre..." Egy Észak-Afrikában feltárt antik felirat ekképp őrizte meg Hadrianus császár, a hellén műveltsége és vonzalmai okán már ifjúkorában görögöcskének (Graeculus) becézett uralkodó érdemi megjegyzéseit egy kisebb hadgyakorlat benyomásait összegezvén. Az alapjában oly békés természetű imperátor az elkövetkező kedden diadalmas hadvezérként fog elénk vonulni, méghozzá a Művészetek Palotájában (Nemzeti Hangversenyterem, június 26., fél nyolc). Étienne Nicolas Méhul operája, a Hadrianus, Róma császára települ majd ugyanis a pódiumra - koncertszerű előadásban, újkori világbemutató gyanánt. "Az első romantikus" dalműve a nagy francia forradalom sűrűjében íródott, ősbemutatójára a forradalmi naptár szerint a VII. év Prairial hónap 16-án (azaz 1799. június 4-én) került sor, s akárcsak Méhul több más operája, ez is megszenvedte a nagypolitika korabeli viharzásait. Merthogy a sokáig odázott premier megtartását előbb a címszereplő császár mivolta akadályozta, utóbb pedig a generálissá átminősített Hadrianus akaratlan bonapartista allúziói jelentettek gondot Méhul és munkatársai számára. A marengói győzelmet meg Napóleon és Mária Lujza házasságkötését egyaránt ünnepi muzsikával köszöntő komponista operája így valóban számottevő szünet után hangzik majd fel, hála Vashegyi Györgynek és jeles historikus együtteseinek, valamint az előadásra gonddal összegyűjtött francia ajkú énekeseknek.

Operai ínyencségek egyebekben vasárnap déltájt is várnak majd ránk, hiszen a Zeneakadémia opera tanszakának hallgatói, Marton Éva növendékei vizsgamatinén adnak számot művészi előmenetelükről (operaház, június 24., tizenegy óra). Almási-Tóth András rendezésében előbb Engelbert Humperdinck Jancsi és Juliskájából és Leos Janácek ugyancsak mesés művéből, A ravasz rókácskából jönnek majd részletek, hogy azután egy ifjú kortárs zeneszerző, a nagy tehetségű Bella Máté szigorúan tizennyolc éven felülieknek szánt operai ősbemutatója, A tavasz ébredése állítsa próba elé a pályájukon éppen meginduló énekes színészeket.

S az időrendben visszafelé haladva zárjuk az e heti ajánlót a MÁV Szimfonikus Zenekar pénteki koncertjével, amelynek koncertmestere nem más lesz, mint a kiválóBaráti Kristóf (Festetics-palota, június 22., hat óra). Bach kéthegedűs d-moll concertója, Mozart Esz-dúr sinfonia concertantéja, valamint a címével ellentétben zenés képeslapnak egyáltalán nem beillő Csajkovszkij-mű, a Firenzei emlék vonószenekari változata követi majd egymást a vegyes, ámde annál nívósabb és egyszersmind népszerűbb programon.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.