mi a kotta?

Kínai figura

  • mi a kotta
  • 2012. július 28.

Zene

"Amikor a fejedelem már éppen megverette volna a dobokat, Kui azt mondta: 'Még nem szabad'. Amikor a C'i-beliek már háromszor verték meg a dobokat, Kui így szólt: 'Most már lehet'. A C'i-beliek teljes vereséget szenvedtek, s a fejedelem üldözni akarta őket. Ám Kui azt mondta: 'Még nem szabad'. Azzal leszállt a kocsiról, és megvizsgálta a keréknyomokat. Majd újra felszállt, a mellvédre tette a kezét, a távolba nézett, és megszólalt: 'Most már lehet'. Ekkor üldözni kezdték C'i seregét, s amikor teljes volt a győzelem, a fejedelem megkérdezte őt tanácsainak oka felől. És Kui azt felelte: 'A harcosok vitézi lelkesedését az első dobszó szítja fel, a másodikra ez a lelkesedés alább lohad, a harmadikra pedig ki is alszik. Nos, amikor az övék már kialudt, a miénk akkor volt a tetőpontján. Ezért győztük le őket. Ám nehéz fölfedni a nagy országok minden cselvetését, s féltem, hogy rejtett fondorlattal élnek. De láttam, hogy a keréknyomok összezavarodnak, a távolba nézve észrevettem, hogy a zászlók a földre hulltak - s ezért vehettük nyugodtan üldözőbe őket.'"

Ahogyan a múlt héten, úgy ezúttal is egy ókori és hozzá ugyancsak hadművészeti témájú szövegrészlet indítja a zenei ajánlót - nem ok nélkül. No, nem e sorok írójának egykoron sikerrel letett ókortörténeti szigorlatát bizonyítandó, s még kevésbé azért, hogy taktikai-stratégiai érdeklődését illusztrálja, hanem mert az elkövetkező héten is épp egy harcias, egyszersmind ókori témájú opera fogja kiérdemelni megkülönböztetett figyelmünket. A Pekingi Nemzeti Nagyszínház társulata ugyanis két estén át vendégszerepel majd az operaházban a Vörös Szikla című hatfelvonásos kínai opera előadásával (július 4. és 5., hét óra). Legfentebb a Csou-kori fejedelemségek egymás elleni küzdelmét idézte a szemelvény, míg a Vörös Szikla a klasszikus Han-dinasztia végóráinak egyik sorsdöntő ütközetét tárgyalja a 3. század első évtizedéből. A különleges és roppant látványos produkció a 2008-as pekingi olimpia nyitó- és záróünnepségét irányító Zhang Jigang főrendezésében települ majd az Opera színpadára, Rudolf Péter narrálásától kísérve.

Küzdelmet, végletes helyzeteket és szélsőséges indulatokat mindazonáltal a péntek este is tartogat majd a koncertjárók, közelebbről a Művészetek Palotájába látogató közönség számára (Nemzeti Hangversenyterem, június 29., fél nyolc). Hiszen ott és akkor, a MÁV Szimfonikus Zenekar, a Debreceni Kodály Kórus és a Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar közös hangversenyén csupa ilyesforma zenei alkotás kerül majd Takács-Nagy Gábor vezénylete alá: az Egmont-nyitány, a Sorsszimfónia, valamint A walesi bárdok kortárs walesi feldolgozása, ezúttal első ízben magyar nyelven. Tekintélyes és hangsúlyos kórusjelenlétre ugyanitt pár nappal később is szükség lesz majd, minthogy kedd este a Német requiem hangzik fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben: a Bostoni Ifjúsági Szimfonikus Zenekar, a Chorus Hungaricus, valamint mások mellett a magyar származású és koncerttermeinkben is jártas osztrák bariton, Adrian Eröd közreműködésével.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.