A nagy zenész, hegedűs, primárius, karmester és zenepedagógus születési centenáriuma most, május közepén esedékes, s így szombaton a Művészetek Palotájában egész napos rendezvénysorozat idézi majd méltóképp sokak meghatározó mesterének alakját. Délelőtt kamarakoncert az egykori tanítványok részvételével, Várjon Dénes vagy épp a Keller Quartet felléptével (Fesztivál Színház, május 12., tizenegy óra), aztán dokumentum- és koncertfilmvetítések, s végül este a Végh keze nyomát mindmáig hangzásképén hordozó nagyszerű Camerata Salzburg Mozart-Bach-Beethoven-hangversenye zárja a napot: a Ránki Dezső - Klukon Edit házaspár zongorajátékával, Keller András vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, május 12., fél nyolc).
A Camerata koncertje Beethoven Hetedikjét ígéri befejezésül, míg a MÁV Szimfonikus Zenekar hasonlóan kiadós e heti programja a szimfonikus repertoár egy másik beethoveni slágerdarabját kínálja majd zárásképpen: az Eroicát, Takács-Nagy Gáborral, Várdai István nemes gordonkajátékának nyomában (Nemzeti Hangversenyterem, május 16., fél nyolc). Ez az esemény, akárcsak az Évszakok előadásának nekilátó Vashegyi Györgyék hétfői koncertje (Nemzeti Hangversenyterem, május 14., fél nyolc) bizonnyal hosszabb ajánlást érdemelne, ám mi a továbbiakban mégis inkább a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok ugyancsak hétfői műsora körül fogunk őgyelegni (22-es stúdió, május 14., hét óra). Merthogy a programszerűen a déli égtáj zenéit sorjáztató rádiókoncert utolsó száma, Ermanno Wolf-Ferrari Kamaraszimfóniája lehetőséget teremt számunkra, hogy szót ejtsünk erről a derék és ritkán emlegetett félig német, félig olasz és egészen velencei zeneszerzőről. "Mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd gazdag festő leszel, de végül halovány muzsikus vált belőled" - panaszolta a csalódott Wolf papa, akit az ajánlónkhoz csatolt kép fia kamaszkori vázlatán mutat. Hiszen apjához hasonlóan eredetileg Ermanno is festőnek készült, s éppenséggel Hollósy Simon müncheni iskolájában inaskodott, míg csak át nem nyergelt a zeneszerzésre. A ma leggyakrabban egy operanyitány, a női cigarettázás tényét megmosolygó Susanna titka overture-je révén szereplő Wolf-Ferrari (1876-1948) mindvégig a maga útját járta: München és a lagúnák városa között ingázva, erős érdeklődéssel a letűnt századok zenéje iránt, sosem egészen divatban, és szerényen, de félreismerhetetlen önismerettel hirdetve, hogy "nagyjából magamtól értetődő vagyok". S hogy végezetül egy mozzanattal visszakössünk a Végh Sándor pályáján oly meghatározó szerephez jutó Salzburg városához és a Mozarteumhoz: hát a második világháború éveiben a velencei komponista ugyancsak megbecsült professzora volt a legendás intézménynek.
