Nagy István

  • Nagy István

Nagy István cikkei

The Horrors: Luminous

A 10-es évek vérszegény gitárpopkínálatának üde színfoltja a Horrors, éppen ezért szívesen ajánlja őket az ember az ismerőseinek abban a reményben, hogy nem az "ez már megint valami sablonos indie-szar?" reakciót kapja.

Fekete Peter

Peter Gabriel kétszer ment szembe az aktuális korszellemmel úgy, hogy sikerült valami nagyon maradandót alkotnia: először 1977-ben, a punk nagy évében a folkos Solsbury Hill-lel, másodszor pedig majdnem tíz évvel később, a plasztik hangzású, Stock-Aitken- Waterman-producertrió uralta zenei miliőben a soulos Sledgehammerrel.

Elbow: The Take Off And Landing Of Everything

Volt a 2000-es évek elején három angol zenekar: nagyjából egy időben jelent meg az első lemezük, többé-kevésbé a Radiohead-iskolát követő, melankolikus, szerethető dalokkal. Közülük a Coldplay szép lassan a giccs bűvöletébe merült, a Doves pedig négy remek album után jelenleg is tartó pihenőre vonult, úgyhogy most már csak az Elbow tartja a megbízható színvonalat.

Anna Calvi

A 33 éves angol gitáros-énekesnő 25 perces késéssel érkezik a kétharmadáig telt hajó színpadára. A tavalyelőtti szigetes triókoncerthez képest most már három kísérője van: a doboson és a szintis csajon kívül vele van egy szintén billentyűs csávó is, aki hol szintetikus basszust, hol analóg basszusgitárt szólaltat meg, és még vokálozik is.

Örülünk, Vincent

A zenészcsaládba született Annie Erin Clark már tinédzserként a saját nagybátyja turnémenedzsere volt, zenei tanulmányokat folytatott Bostonban, a 2000-es évek közepén pedig már a Polyphonic Spree-ben gitározott.

Kövess minket: