Nagy István

A Shins frontembere, James Mercer és egy zenei mágus, Brian Burton (vagyis Danger Mouse) már 2004-ben összehaverkodott, de Broken Bells névre keresztelt zenekaruk csak 2010-ben fialt egy korrekt lemezt, enyhén pszichedelikus indie-pop dalokkal.

A zenekarok általában az első vagy a sokadik lemezüknek nem szoktak címet adni, és viszonylag kevés példa van arra, hogy valaki a második albumát jelenteti meg szimplán a saját neve alatt. A Los Angelesben székelő, kizárólag női tagokból álló Warpaint a ritkább vonulathoz csatlakozott, aminek az is oka lehet, hogy a 2010-es, The Fool című bemutatkozásukat követően viszonylag nehezen sikerült előrukkolniuk a folytatással.

Idegesítő, ha egy zenekar túl rövid koncertet ad, de az is zavaró tud lenni, amikor valaki túlnyújtja a fellépését. Kicsit ilyen érzésem volt tavalyelőtt Bécsben, amikor Bruce Springsteen már a sokadik ráadásba kezdett bele, és ha úgy tűnt, hogy ez már tényleg az utolsó szám volt, akkor mindig jött a védjegyszerű "one-two-three-four...!" és a soros utolsó utáni dal.

A kezdetekben, vagyis közel tíz éve a montreali Arcade Fire inkább tűnt bizonytalan ideológiájú vallási szektának, mintsem potenciális sztárzenekarnak, de aztán az évek során folyamatosan rácáfolt a vele kapcsolatos előítéletekre.

Noha lemezek nélkül nyilván nehéz koncertkedvenc zenekarrá válni, a Pearl Jam mindig is élőben volt erősebb, és nem csoda, hogy hivatalosan több száz (!) koncertalbumuk jelent meg - a legutóbbi stúdiólemez, a 2009-es Backspacer óta is kijött közel 80.

Paul McCartney 71 éves, de nem öregszik. Új lemezére jobb számokat írt, mint az elmúlt 20 évben bármikor.

Két éve a Manic Street Preachers kiadott egy karrierösszegző válogatást, melyet egy monstre koncerttel fejelt meg a londoni O2 arénában, utána pedig azt ígérte, hogy egy időre eltűnik, és majd valami egészen újjal tér vissza.

Amikor a Franz Ferdinand 2004-ben berobbant, szinte hihetetlennek tűnt, hogy Alex Kapranos frontember 32 éves, most meg ugyebár már túl van a negyvenen.

Mászkál az ember a Szigeten, és szomorúan konstatálja, hogy a húszéves jubileumra a fesztivál fő profiljából mintha kizuhant volna a zene - a helyét átvették a cirkuszi mutatványosok, a mindenféle extrém sportok, a fákra felaggatott karácsonyi lampionok, a luftballonok és csupa olyan létesítmény, amikhez leginkább a vidámparkban szokott az ember.