Nagy István

A 10-es évek vérszegény gitárpopkínálatának üde színfoltja a Horrors, éppen ezért szívesen ajánlja őket az ember az ismerőseinek abban a reményben, hogy nem az "ez már megint valami sablonos indie-szar?" reakciót kapja.

Egy-két határon túli bemelegítő koncertet követően idehaza is visszatért a Kispál és a Borz – szigorúan „hazai” terepen, Orfűn, amely kiváló kulisszát nyújt egy ilyen volumenű eseményhez. Már csak a logisztikán kéne javítani kicsit.

Lezajlott az első etap, túl vagyunk 16 mérkőzésen, úgyhogy mielőtt elindulna a második kör (bár valójában tegnap már el is kezdődött), érdemes egy kicsit visszatekinteni az eddig látottakra.

Peter Gabriel kétszer ment szembe az aktuális korszellemmel úgy, hogy sikerült valami nagyon maradandót alkotnia: először 1977-ben, a punk nagy évében a folkos Solsbury Hill-lel, másodszor pedig majdnem tíz évvel később, a plasztik hangzású, Stock-Aitken- Waterman-producertrió uralta zenei miliőben a soulos Sledgehammerrel.

Volt a 2000-es évek elején három angol zenekar: nagyjából egy időben jelent meg az első lemezük, többé-kevésbé a Radiohead-iskolát követő, melankolikus, szerethető dalokkal. Közülük a Coldplay szép lassan a giccs bűvöletébe merült, a Doves pedig négy remek album után jelenleg is tartó pihenőre vonult, úgyhogy most már csak az Elbow tartja a megbízható színvonalat.

A KFT folytatta harmincéves albumainak felidézését: az A38 hajón ezúttal az 1984-es Bál az Operábant idézték meg. Méltó módon.

Megjelent a Kiscsillag negyedik lemeze, a Szeles. Ennek apropóján beszélgettünk Lovasi Andrással, akivel az új dalok mellett egy elhunyt zenészbarátot, egy népszerű popsztárt és a Kispál és a Borz visszatérését is érintettük.

A 33 éves angol gitáros-énekesnő 25 perces késéssel érkezik a kétharmadáig telt hajó színpadára. A tavalyelőtti szigetes triókoncerthez képest most már három kísérője van: a doboson és a szintis csajon kívül vele van egy szintén billentyűs csávó is, aki hol szintetikus basszust, hol analóg basszusgitárt szólaltat meg, és még vokálozik is.

A zenészcsaládba született Annie Erin Clark már tinédzserként a saját nagybátyja turnémenedzsere volt, zenei tanulmányokat folytatott Bostonban, a 2000-es évek közepén pedig már a Polyphonic Spree-ben gitározott.

A Shins frontembere, James Mercer és egy zenei mágus, Brian Burton (vagyis Danger Mouse) már 2004-ben összehaverkodott, de Broken Bells névre keresztelt zenekaruk csak 2010-ben fialt egy korrekt lemezt, enyhén pszichedelikus indie-pop dalokkal.

A zenekarok általában az első vagy a sokadik lemezüknek nem szoktak címet adni, és viszonylag kevés példa van arra, hogy valaki a második albumát jelenteti meg szimplán a saját neve alatt. A Los Angelesben székelő, kizárólag női tagokból álló Warpaint a ritkább vonulathoz csatlakozott, aminek az is oka lehet, hogy a 2010-es, The Fool című bemutatkozásukat követően viszonylag nehezen sikerült előrukkolniuk a folytatással.