Lemez

Animal Collective: Paint­ing With

Zene

Sokak szerint az Animal Collective a létező legtúlértékeltebb, Pitchfork-kedvenc zenekar, és ebben van valami, még akkor is, ha a baltimore-i állatkollektíva 2009-ben a saját szintjét magasan megugorva előállt egy slágeres, emlékezetes lemezzel, a Merriweather Post Pavilionnal. Azt az albumot triófelállásban készítette el az amúgy négytagú együttes, de a tékozló fiú, Deakin a három évvel későbbi Centipede Hz-re – valamint a Balaton soundos koncertre – már visszatért. Mindazonáltal sem a lemez, sem a fellépés nem volt emlékezetes, s talán ezért most a Painting With-et megint nélküle készítette el Panda Bear, Avey Tare és Geologist (igen, ez a zenekar a hülye nevű tagok gyűjtőhelye).

Ennyi év elteltével pedig már egyértelmű, hogy a Merriweather valóban csak egyszeri fellángolás volt a több mint másfél évtizede tartó karrierben. Az új dalok ismételten nem hagynak mély nyomot – az énektémák egyenesen olyanok, mintha minden egyes szótagot külön vettek volna fel, és aztán egymáshoz ollózták volna őket, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy élőben a vokális részek mennyire rettenetesen gyengék voltak. Nem nagyon érződik az sem, hogy az új lemezt abban a Los Angeles-i stúdióban rögzítette az Animal Collective, ahol öt évtizeddel korábban a nagy példakép, Brian Wilson a Pet Sounds és a Smile című zeneműveket fúrta-farigcsálta. A dalok meglepően rövidek, vendégeskedik egy-egy számban John Cale és Colin Stetson, de velük sem hallunk semmi emlékezeteset, csak többnyire elektronikus zizegést és a már említett, furcsa éneket. A vezető kislemeznek szánt FloriDada kellően idegesítő, és szintén nem túl izgalmas a Bagels In Kiev sem, amivel pedig a politizálás talajára is rámerészkedik a zenekar. Az állítólag barlangrajzok és dinoszauruszuk inspirálta zenemasszából talán két dal lóg ki felfelé, a Burglars és az On Delay, de ez édeskevés azoktól az arcoktól, akik hét éve még a My Girlst tették le az asztalra.

Domino, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.