A három amerikai férfit és egy skót nőt magába tömörítő Garbage soha nem tűnt klasszikus értelemben vett zenekarnak, hiszen a tagok átlagban 36 évesek voltak a megalakuláskor, 1994-ben. Shirley Manson énekesnő, Duke Erikson és Steve Marker gitárosok, valamint a Nevermind producereként elhíresült dobos, Butch Vig mindig is inkább kollégák, mintsem zenésztársak benyomását keltették, de talán pont ettől működőképes a Garbage. Azért volt, hogy hat évig ők sem bírták látni egymás arcát, de végül visszatértek 2012-ben a – halovány – Not Your Kind Of People albummal. A lendület megmaradt: itt a folytatás, amelynek a borítója simán viheti az év legbénább artworkje díjat.
Zeneileg a Strange Little Birds szerencsére többet nyújt; megkapjuk a szokásos, elektrorockos hangzásvilágot, a hangulat pedig ezúttal is darkos. Több dalnak is a sebezhetőség a témája, így például az első kislemeznek válaszott Emptynek. A Night Drive Lonelinesst egy oroszországi rajongói levél inspirálta, a So We Can Stay Alive pedig aktuális társadalmi problémákra reflektál – de talán ennyit a szövegekről. Ami a zenét illeti, a Blackout igazi epikus mű szokatlan gitárhangzással, az If I Lost You akár a Ray Of Light c. Madonna-albumon is elférne, az Even Though Our Love Is Doomed folyamatosan építkező, központi darab, az Amends pedig a Wearing The Inside Out című Pink Floyd-szám dallamvezetéséből merít. A Strange Little Birds korrekt munka; színvonalasabb, mint az előző lemez, de a Garbage már valószínűleg nem fog több olyan izgalmas albumot készíteni, mint a Version 2.0 volt.
Stunvolume, 2016
