Az egybeeséshez nem kell konspirációs elméleteket gyártani, még úgy sem, hogy Brett Anderson frontembernél kevesen merítettek többet Bowie-tól. Ráadásul ezúttal – némileg váratlan módon – inkább a Pink Floydhoz nyúlt ihletért
az Amerikában jogi okok miatt The London Suede-ként ismert zenekar. Mivel a kislemezipar már nem kedvez a rockelőadóknak, Andersonék most legyártottak egy összefüggő, egybefolyó kvázi konceptalbumot, készíttettek hozzá egy filmet, és a koncertjeiken úgy adják elő az új anyagot, hogy a zene szinkronban megy a vetítéssel. Ezenkívül a dalokban is felbukkannak párhuzamok David Gilmourékkal – na de erről majd egy kicsit később.
Három éve a Bloodsports remek visszatérés volt, és a Suede szerencsére megmaradt a megfelelő vágányon a jól bevált producerrel, Ed Bullerrel. Akkor azt írtuk ezeken a hasábokon, hogy maximum egy erős sláger hiányzik – és ezt most végre meg is kapjuk. A Coming Up album himnuszait idéző No Tomorrow húsz évvel ezelőtt egyértelműen befért volna a brit top 5-be, ma már a zeneipari változások miatt azonban biztos nem fog, viszont ettől még az egyik legjobb dal, amit ez a zenekar valaha elkövetett. És itt az újabb Floyd-párhuzam: Richard Oakes riffje masszívan merít a Run Like Hell és a Sheep című örökzöldek gitártémáiból, illetve hangzásából. De még csak nem is ez az egyetlen slágergyanús darab a Night Thoughtson: a gyerekkórussal (à la Another Brick In The Wall) záruló Like Kids lehetne egy párhuzamos old-school univerzumban a második kislemez. (Ha már itt tartunk: az album a korosodás, a szülő-gyerek kapcsolat és a fiatalkori emlékek körül forog.)
A lemezen többnyire rockos és balladisztikus felvételek váltják egymást; Anderson több dalban is az apjával való kapcsolatát boncolgatja, és ami kifejezetten jó ebben az albumban, hogy a frontember két zenei alkotótársa is nagyszerű teljesítményt nyújt. Az már régóta egyértelmű, hogy a Suede zenei mindenese, a megnövesztett haja miatt most 40 éves Kurt Cobainnek kinéző Neil Codling mennyire fontos figura, viszont meg kell emelnünk a kalapunkat Richard Oakes előtt is, aki ezen az albumon avanzsál végleg a korábbi gitáros, Bernard Butler méltó utódjává. A Night Thoughts egy középkorú zenekar csúcsteljesítménye, a Suede pedig követendő példa lehet minden kreatív válságba kerülő negyvenes zenész számára.
Suede Ltd./Neon Music, 2016
