Szinte hihetetlen, de novemberben már húsz éve lesz annak, hogy megjelent DJ Shadow formabontó műve, az Endtroducing, amely még a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült mint a legtöbb hangmintát felmutató album. A lemez még azok számára is kultikus figurává emelte a művészt, akik elvből elutasítanak minden olyan előadót, akinek a nevében egymás mellett áll a d és a j betű. A kaliforniai mágus ezután beszállt James Lavelle UNKLE nevű projektjébe, ahonnan társa legendás elviselhetetlensége miatt egy remek album, a Psyence Fiction után ki is lépett, majd csak 2002-ben jelentkezett újabb saját munkával: a Private Presst ismételten ujjongva fogadta mindenki. Ugyanez már kevésbé volt elmondható két későbbi lemezéről, a 2006-os The Outsiderről, illetve az öt évvel ezelőtti The Less You Know The Betterről, úgyhogy Shadow 2012-ben lezárta a múltat egy válogatáslemezzel – nagyjából akkor, amikor Miamiban leállították egy szettjét, mert a klubvezetés nem találta elég kommersznek.
A hosszú albumszünet után most végre itt az ötödik nagylemez, amely sok helyen filmzenehangulatot áraszt, ami nem is csoda, hiszen a 44 éves alkotó a Gravitáció soundtrackjét jelölte meg az egyik fő inspirációként. Szokás szerint kapunk vendégeket: a Bergschrundban a német komponista, Nils Frahm, a kicsit mobys Ashes to Oceansben a trombitaművész Matthew Halsall, a Sideshow-ban egy kaliforniai rapper (Ernie Fresh), a Nobody Speakben pedig Killer Mike és El-P hiphop szupergruppja, a Run The Jewels emeli a szintet – szerencsére jó magasra. Többségében persze instrumentális hiphopot kapunk most is, és azzal együtt is, hogy ezúttal sokkal több a saját hang és jóval kevesebb a hangminta (azért az a kazettacsere a címadó dal végén nagyon vicces…), a Mountain Will Fall a legjobb DJ Shadow-album a Private Press óta.
Mass Appeal/Deep Distribution, 2016
