Lemez

DJ Shadow: The Mountain Will Fall

Zene

Szinte hihetetlen, de novemberben már húsz éve lesz annak, hogy megjelent DJ Shadow formabontó műve, az Endtroducing, amely még a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült mint a legtöbb hangmintát felmutató album. A lemez még azok számára is kultikus figurává emelte a művészt, akik elvből elutasítanak minden olyan előadót, akinek a nevében egymás mellett áll a d és a j betű. A kaliforniai mágus ezután beszállt James Lavelle UNKLE nevű projektjébe, ahonnan társa legendás elviselhetetlensége miatt egy remek album, a Psyence Fiction után ki is lépett, majd csak 2002-ben jelentkezett újabb saját munkával: a Private Presst ismételten ujjongva fogadta mindenki. Ugyanez már kevésbé volt elmondható két későbbi lemezéről, a 2006-os The Outsiderről, illetve az öt évvel ezelőtti The Less You Know The Betterről, úgyhogy Shadow 2012-ben lezárta a múltat egy válogatáslemezzel – nagyjából akkor, amikor Miamiban leállították egy szettjét, mert a klubvezetés nem találta elég kommersznek.

A hosszú albumszünet után most végre itt az ötödik nagylemez, amely sok helyen filmzenehangulatot áraszt, ami nem is csoda, hiszen a 44 éves alkotó a Gravitáció soundtrackjét jelölte meg az egyik fő inspirációként. Szokás szerint kapunk vendégeket: a Bergschrundban a német komponista, Nils Frahm, a kicsit mobys Ashes to Oceansben a trombitaművész Matthew Halsall, a Sideshow-ban egy kaliforniai rapper (Ernie Fresh), a Nobody Speakben pedig Killer Mike és El-P hiphop szupergruppja, a Run The Jewels emeli a szintet – szerencsére jó magasra. Többségében persze instrumentális hiphopot kapunk most is, és azzal együtt is, hogy ezúttal sokkal több a saját hang és jóval kevesebb a hangminta (azért az a kazettacsere a címadó dal végén nagyon vicces…), a Mountain Will Fall a legjobb DJ Shadow-album a Private Press óta.

Mass Appeal/Deep Distribution, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.