Koncert

Angyalok és mindenszentek

Dave Gahan & Soulsavers Berlinben

Zene

Berlin követi a hagyományokat – ami azt is jelenti, hogy október 31-én majdnem minden második polgár horrorszerkót és zombisminket ölt.

Idén azonban tett róla valaki, hogy már a halloween előtti napon is jó páran feketébe öltözzenek: 30-án ugyanis Dave Gahan és a Soulsavers celebrált misét a német fővárosban, melyen – a Telekom és az Electronic Beats segítségével – a Narancs is tiszteletét tette.

A Depeche Mode frontembere és a brit producer-/zenészcsapat újabb közös albumáról pont a múlt heti számunkban írtunk; a lemezt egy mindössze hatállomásos mini turné követi – Berlin a negyedik a sorban. A helyszín a némileg cirkuszszerű, kábé 3000 főt befogadó Tempodrom – aki Gahant eddig az arénák és stadionok hatalmas kifutóin szokta meg, annak szokatlan látvány lehet a kicsi színpad. Néha érződik is, hogy a főhős legszívesebben végigszántaná a terepet – de hát ez azért mégiscsak egy kisebb koncert, lassú dalokkal. Hiszen az Angels & Ghosts meglehetősen belassultra sikeredett – bár ez sem az énekest, sem a közönséget nem zavarja. Annyira euforikus a hangulat, mintha egy DM-koncerten lennénk, hát még amikor az új album egyetlen gyors dala, az All Of This And Nothing is felcsendül! Érdekes módon a program majdnem felét az előző anyag, a The Light The Dead See dalai teszik ki a színpadon, ahol tízen tartózkodnak, ami elég nagy létszámemelkedés az ötfős Mode-produkcióhoz képest.

A ráadás aztán elhozza a Soulsavers előtti korszakot is, fokozatosan megyünk vissza az időben: előbb megkapjuk az Hourglass album kimagasló slágerét, a Kingdomot, nagyon durván átdolgozva, aztán nagyjából az eredeti verzióban előadják a Dirty Sticky Floorst is a 2003-as szólódebütről. DM nélkül természetesen nem fejeződhet be az este: elhangzik rendkívül hosszú változatban a Condemnation, amely köztudottan Gahan kedvenc Mode-dala, a vége pedig a Walking In My Shoesé – miközben a közönség összes tagja egy „Thanks for visiting Berlin” feliratot mutat a zenészek felé. Bruttó 80 percet követően aztán villanyoltás, gépzene, miközben fekete ruhás, de nagyon vidám arcú emberek özönlenek kifele az épületből abban a tudatban, hogy ezzel az élménnyel simán ki lehet húzni a következő Depeche Mode-koncertig.

Tempodrom, Berlin, október 30.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.