Koncert

Angyalok és mindenszentek

Dave Gahan & Soulsavers Berlinben

Zene

Berlin követi a hagyományokat – ami azt is jelenti, hogy október 31-én majdnem minden második polgár horrorszerkót és zombisminket ölt.

Idén azonban tett róla valaki, hogy már a halloween előtti napon is jó páran feketébe öltözzenek: 30-án ugyanis Dave Gahan és a Soulsavers celebrált misét a német fővárosban, melyen – a Telekom és az Electronic Beats segítségével – a Narancs is tiszteletét tette.

A Depeche Mode frontembere és a brit producer-/zenészcsapat újabb közös albumáról pont a múlt heti számunkban írtunk; a lemezt egy mindössze hatállomásos mini turné követi – Berlin a negyedik a sorban. A helyszín a némileg cirkuszszerű, kábé 3000 főt befogadó Tempodrom – aki Gahant eddig az arénák és stadionok hatalmas kifutóin szokta meg, annak szokatlan látvány lehet a kicsi színpad. Néha érződik is, hogy a főhős legszívesebben végigszántaná a terepet – de hát ez azért mégiscsak egy kisebb koncert, lassú dalokkal. Hiszen az Angels & Ghosts meglehetősen belassultra sikeredett – bár ez sem az énekest, sem a közönséget nem zavarja. Annyira euforikus a hangulat, mintha egy DM-koncerten lennénk, hát még amikor az új album egyetlen gyors dala, az All Of This And Nothing is felcsendül! Érdekes módon a program majdnem felét az előző anyag, a The Light The Dead See dalai teszik ki a színpadon, ahol tízen tartózkodnak, ami elég nagy létszámemelkedés az ötfős Mode-produkcióhoz képest.

A ráadás aztán elhozza a Soulsavers előtti korszakot is, fokozatosan megyünk vissza az időben: előbb megkapjuk az Hourglass album kimagasló slágerét, a Kingdomot, nagyon durván átdolgozva, aztán nagyjából az eredeti verzióban előadják a Dirty Sticky Floorst is a 2003-as szólódebütről. DM nélkül természetesen nem fejeződhet be az este: elhangzik rendkívül hosszú változatban a Condemnation, amely köztudottan Gahan kedvenc Mode-dala, a vége pedig a Walking In My Shoesé – miközben a közönség összes tagja egy „Thanks for visiting Berlin” feliratot mutat a zenészek felé. Bruttó 80 percet követően aztán villanyoltás, gépzene, miközben fekete ruhás, de nagyon vidám arcú emberek özönlenek kifele az épületből abban a tudatban, hogy ezzel az élménnyel simán ki lehet húzni a következő Depeche Mode-koncertig.

Tempodrom, Berlin, október 30.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.