Lemez

The Last Shadow Puppets: Everything You’ve Come To Expect

Zene

„Szinte tesók vagyunk”, mondta nekem tavalyelőtt Miles Kane a Szigeten az Alex Turnerhez fűződő viszonyáról, és nincs okunk kételkedni a szavaiban. Tényleg csak idő kérdése volt egy újabb Last Shadow Puppets-lemez azután, hogy az Arctic Monkeys frontembere és az akkoriban még viszonylag ismeretlen Kane 2008-ban kihozta a The Age of the Understatement című albumot. Azóta nehezen bírták egymás nélkül: Turner jelentős részben kivette a részét jó barátja első szólólemezének megírásából, míg Kane gyakori vendég volt az Arctic Monkeys koncertjein, arról meg már ne is beszéljünk, hogy manapság már egymás mellett is laknak Hollywoodban.

A zenei berkekben csak Milex néven emlegetett duó tavaly ismét felhívott egy-két régi cimborát: a producer James Fordot, valamint a vonós hangszerelések nagymesterét, Owen Pallettet, hogy a John Barry, Scott Walker vagy a korai Bowie által ihletett első lemez után összerakják a Serge Gainsbourg, Dr Hook, Isaac Hayes és a Style Council hatása alatt született másodikat. A két ficsúr most sincs rossz formában, ám itt valójában Pallett viszi el a show-t – de bárhogyan is, a csúcspontok nem hiányoznak: ezek közé az első albumot még elég komolyan megidéző Aviation, illetve az annak maximálisan hátat fordító Bad Habits tartozik, de élvezetes a lebegős, Beach Boys-os címadó dal, a remek hangzású Used to Be My Girl és a lennonos The Dream Synopsis is. Így ha a második album egy hajszállal kevésbé sikerült is izgalmasra, mint a debüt, még joggal várhatjuk nagyon a duó koncertjét a Szigeten.

Domino/Neon Music, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.