Lemez

Nada Surf: You Know Who You Are

Zene

Kisebbfajta rejtély, hogy a Nada Surf miért nem ért el akkora sikereket, mint a hasonszőrű Death Cab For Cutie, miközben Matthew Cawséké a szimpatikusabb alternatív rockzenekar. Az ok talán abban rejlik, hogy a Nada Surföt viszonylag hamar ejtette a nagykiadó, így maradt a keményen dolgozó kiscsapatok ligája – alacsony slágerlistás helyezésekkel, viszont jó kritikákkal és nem túl nagy létszámú, ám annál szilárdabb rajongói maggal. Az enyhén 9/11-es hangulatú borítót villantó You Know Who You Are a hetedik albumuk a sorban – úgy tűnik, a Neil Tennant stílusát megidéző Caws és kollégái az olimpiai években szeretnek sorlemezt kiadni. Fontos megjegyezni még, hogy a Nada Surf immáron négytagú együttes, és a Guided By Voicestól érkező Doug Gillard a dalszerzésből is aktívan kivette a részét. Törvényszerű ugyanakkor, hogy akadjon egy-két gyengébb darab is, például az újrakezdésről szájbarágósan éneklő Out of the Dark és a szintén a pozitivitást zengő Victory’s Yours, de összességében továbbra sem lehet panaszunk a derék New York-iakra. A You Know Who You Are-t nyugodt szívvel oda lehet rakni a digitális polcon a korábbi albumok mellé, hiszen most is kapunk jó pár gyöngyszemet, többek között a vicces értekezletes klippel megküldött Cold To See Cleart, a jó kis rockos riffet tartalmazó New Birdöt, a zeneileg Tom Pettyt idéző Rushingot és a csúcspontnak tekinthető Gold Soundst. A 2020-as tokiói olimpiáig simán kihúzzuk ezzel az albummal.

Barsuk, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.