Lemez

Nada Surf: You Know Who You Are

Zene

Kisebbfajta rejtély, hogy a Nada Surf miért nem ért el akkora sikereket, mint a hasonszőrű Death Cab For Cutie, miközben Matthew Cawséké a szimpatikusabb alternatív rockzenekar. Az ok talán abban rejlik, hogy a Nada Surföt viszonylag hamar ejtette a nagykiadó, így maradt a keményen dolgozó kiscsapatok ligája – alacsony slágerlistás helyezésekkel, viszont jó kritikákkal és nem túl nagy létszámú, ám annál szilárdabb rajongói maggal. Az enyhén 9/11-es hangulatú borítót villantó You Know Who You Are a hetedik albumuk a sorban – úgy tűnik, a Neil Tennant stílusát megidéző Caws és kollégái az olimpiai években szeretnek sorlemezt kiadni. Fontos megjegyezni még, hogy a Nada Surf immáron négytagú együttes, és a Guided By Voicestól érkező Doug Gillard a dalszerzésből is aktívan kivette a részét. Törvényszerű ugyanakkor, hogy akadjon egy-két gyengébb darab is, például az újrakezdésről szájbarágósan éneklő Out of the Dark és a szintén a pozitivitást zengő Victory’s Yours, de összességében továbbra sem lehet panaszunk a derék New York-iakra. A You Know Who You Are-t nyugodt szívvel oda lehet rakni a digitális polcon a korábbi albumok mellé, hiszen most is kapunk jó pár gyöngyszemet, többek között a vicces értekezletes klippel megküldött Cold To See Cleart, a jó kis rockos riffet tartalmazó New Birdöt, a zeneileg Tom Pettyt idéző Rushingot és a csúcspontnak tekinthető Gold Soundst. A 2020-as tokiói olimpiáig simán kihúzzuk ezzel az albummal.

Barsuk, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.