Papp László Tamás

A jegyző sem tudta megnyugtatni a városrészben lakókat; még azt sem tudni pontosan, milyen üzem települne a kertvárosi övezetbe.

Szemet szúrt az MSZP kongresszusi állásfoglalásának egyik mondata: "Szemben állunk a politikai kultúra konzervatív fordulatával, a múltba forduló politizálás avítt kelléktárával, a túlhaladott korszakok eszméit és jelképeit idéző, szemfényvesztő szimbolikus politizálással."

Nem mindig sikerül a borító hátoldalára olyan textuszanzát kanyarítani, amely hűen, tömörítve viszszatükrözi a mű hangulatát. Albert DeMeo önéletrajzi könyvének viszont a mottójává is nyugodtan válhatna a lentebbi pár sor. Mely szerint "a felszínen a gengszter élete csupa ragyogás és csillogás, tele kalanddal és érzéki, sötét szemű nőkkel. A valóságban azonban a maffiózó egy kimerült, középkorú pasi, aki hajnalban jár haza kiábrándult feleségéhez és a kutyatálhoz, amit neki kell kipucolnia.

A kiadó - tőle nem szokatlanul - úttörő szerepre vállalkozott a hazai könyvpiacon. Magyarországon eddig nem jelent meg válogatás a múlt század leghíresebb politikai beszédeiből. Ez - nálunk mázlisabb történelmű országokkal ellentétben - nem szimpla, évszázadzáró összegzés, hanem elemi hiánypótlás.

A szerzőnek az albioni végekről sikerült olyan cyberpunkot kanyarítania, amelynek van követhető cselekménye. Ez pedig a műfajt ismerve önmagában is főhajtással díjazandó.

A háromosztatú film nyitó része játszódhatna akár a megszállt Ukrajna valamelyik apró falujának legszélén.

Eldőlt: a 24 Magyarországon a szubkulturális centruma és a fősodor legszéle közti zónába soroltatott. Erre utal, hogy a legelső évadot újfent - s utána rögvest tévépremierként a következőt - az ORTT-pukkasztó, átlagpolgár-sokkoló generációs rétegműsorokat sugárzó (használtfilm-lerakatként is működő) Cool Tv adja.

Nincs könnyű dolga a zsűrinek - mondhatnánk, becsukva a másodállású SF-guru legújabb - immáron negyedik - magyarra fordított regényét. Mert ha egy már-már rajon-gásig kedvelt író nyomdaszagot árasztó műve a felénél unalomba fúl, ott baj van.

Ha Philip K. Dick a cyberpunk Jézusa, akkor William Gibson minimum Szent Pál. Mielőtt utóbbi rajongótábora megkövezne, ez korántsem rangsor akarna lenni. Ahogy napjaink kereszténységének valósága sokkal jobban levezethető a páli fordulatból, mint a krisztusi genezisből, hasonló a szitu a posztmodern sci-fi eme műfajában is.

Óvnék mindenkit attól, hogy magát Philip K. Dick-rajongónak nevezze. Nem mintha a legújabb PKD-novellakötet a szerző ötvenes-hatvanas években írt történeteivel nem érdemelné meg az amúgy szűken mért kritikusi szuperlatí-vuszokat.