Az ügynök feltámadása - 24 (sorozat a Cool Tv-n)

  • Papp László Tamás
  • 2006. július 6.

Könyv

Eldőlt: a 24 Magyarországon a szubkulturális centruma és a fősodor legszéle közti zónába soroltatott. Erre utal, hogy a legelső évadot újfent - s utána rögvest tévépremierként a következőt - az ORTT-pukkasztó, átlagpolgár-sokkoló generációs rétegműsorokat sugárzó (használtfilm-lerakatként is működő) Cool Tv adja.

Eldőlt: a 24 Magyarországon a szubkulturális centruma és a fősodor legszéle közti zónába soroltatott. Erre utal, hogy a legelső évadot újfent - s utána rögvest tévépremierként a következőt - az ORTT-pukkasztó, átlagpolgár-sokkoló generációs rétegműsorokat sugárzó (használtfilm-lerakatként is működő) Cool Tv adja. (A nyitó szériát pár éve az MTV prime time-sávban sugározta, de a Nyugaton elképesztően sikeres, díjakat zsinórban söprő filmfüzér nézettsége a kezdeti több mint hatszázezresről a felére csökkent. Le is álltak vele.) Pedig a Kiefer Sutherland főszereplésével immár hatodik évadát taposó Fox-produkció az évtized legjobb krimithriller-szériája.

A kisszámú és belterjes hazai nézőtábor azért - a kreatívan sokszorosított DVD-lemezeknek hála - eddig is falta a legfrissebb részeket. Akik mindebből kimaradtak: a 24 részes sorozat Jack Bauer szövetségi ügynök egy napját mutatja be, valós időben. A jelenetek között a másodpercek a sorozat logójává vált digitális órán peregnek. Bauer versenyt fut az idővel, hogy megakadályozzon egy terrorakciót. A kezdő történetben speciel Palmer szenátor, a Fehér Ház első lehetséges afroamerikai lakója elleni merényletet. Az indító szituációból adódó látszat ellenére a 24 ügyesen manőverez a klisék és sztereotípiák csapdái között: politikust egyáltalán nem holmi közhelyes fehér rasszista brigád akarja lepuffantani, bőrszínének köze sincs a dologhoz. A filmsorozat amúgy is nagy ívben kerüli a direkt kultúrharcos-politikai tematikát, miközben egymással szemben álló tabukba is belemar. Vallási fundamentalisták aligha néznek szívesen olyan véres-lőporos krimit, ahol már a kezdő részek egyikében nők smárolnak. De píszí híveinek napját is tönkrevágja a cselekmény: a leszbi páros nem jófej feminista csajokból áll, hanem amorális szociopatákból, akik több száz utassal robbantottak fel egy óriásgépet. A jófiúknál focizó Bauer sem épp a törvények megszállottja. Sárkányokkal viaskodó posztmodern nietzschei karakter. Mindehhez idegnyűvő zenei aláfestés, libabőrösen hideg képi világ és itthon méltatlanul kevéssé ismert mellékszereplők járnak. Érdemes megnézni, oázis a kertévés gagyiüzemek sivatagában.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.