Retorikai retró - Brian MacArthur (szerk.): A XX. század nagy beszédei (könyv)

  • Papp László Tamás
  • 2007. február 8.

Zene

A kiadó - tőle nem szokatlanul - úttörő szerepre vállalkozott a hazai könyvpiacon. Magyarországon eddig nem jelent meg válogatás a múlt század leghíresebb politikai beszédeiből. Ez - nálunk mázlisabb történelmű országokkal ellentétben - nem szimpla, évszázadzáró összegzés, hanem elemi hiánypótlás.

A kiadó - tőle nem szokatlanul - úttörő szerepre vállalkozott a hazai könyvpiacon. Magyarországon eddig nem jelent meg válogatás a múlt század leghíresebb politikai beszédeiből. Ez - nálunk mázlisabb történelmű országokkal ellentétben - nem szimpla, évszázadzáró összegzés, hanem elemi hiánypótlás. A rövid szerkesztői bevezetővel-utószóval külön megspékelt szónoklatok döntő többsége itthon most jelenik meg nyomtatásban először. Lakosságunk nyelvi képzettségének lesújtó mutatóit ismerve az olvasók többségének az Agave által kínált lehetőség az egyetlen, hogy ne csak közvetett hivatkozások, pár soros idézetek formájában ismerje meg Churchill fultoni, JFK berlini vagy Martin Luther King Montgomeryben elmondott szavait (Churchill beszédei nemrég jelentek meg magyarul, lásd kritikánkat: Magyar Narancs, 2007. január 11. - a szerk.). Az eredetiben nyolc éve kapható mű hazai változata igényes, a laikusoknak is emészthető szemelvénytár.

A kritikus speciel nem a fent írt szónokok teljesítményét vagy Ghandi ahmedábádi perbeszédét tartja a kötet mindenképp olvasásra ingerlő részének. Ezeket a magyar fogyasztó, ha teljességében nem is olvasta/hallotta, de - akárcsak a banánt hámozatlanul elfogyasztó majom - a hivatkozások-citátumok tömkelege révén nagyjából tudta, mi van bennük. Sokkal inkább azon fejezeteket, melyek lapjain az iszonyat, netán a humánum sokak számára új és/vagy kivételes momentumai tárulnak fel. Ilyen Chaim Rumkowski, a nácik által körülzárt lódzi gettót irányító zsidó tanács elnökének 1942 szeptemberében mondott beszéde. Ebben arra kéri hitsorsosait, hogy önmaguk megmentése végett egyezzenek bele gyermekeik gázkamrába küldésébe. A szürreális horrorba illő mondatokat olvasva nehéz eldönteni: Rumkowski vajon látens Stockholm-szindrómával megvert áldozat, vagy tömeggyilkossá züllött kollaboráns. Környezetének vallomása szerint terjesztette - de nem lehetetlen, hogy el is hitte -, hogy a gettó voltaképpen egy jövőbeli zsidó állam csírája, Hitler célja nem a deportáltak megölése, hanem egy rezervátumszerű protektorátusban történő letelepítésük. Primo Levi úgy vélte, a valóságtól elszakadt Rumkowskit megmérgezte a hatalom, retorikai fogásai pedig kísértetiesen emlékeztették Mussolini és Hitler szónoklási technikáira. Mindenesetre ahhoz, hogy elítéljük vagy felmentsük, ismernünk kell letaglózó argumentumait. Valamint a tényt, miszerint az utolsó haláltranszporttal ő is oda került, ahová protezsáltjait küldte.

Ugyanígy kihagyhatatlan tétel George Bell chichesteri püspöknek a Lordok Házában 1944 februárjában megejtett felszólalása. A korábban a náci embertelenségeket megbélyegző vallási méltóság a szövetséges invázió előtt néhány héttel a német városokat érintő, rengeteg civil áldozattal járó - s mint kiderült, hadászatilag is kontraproduktív - szőnyegbombázások ellen emelt szót. A nyugati civilizáció sötét mozzanataiból általában csak a tettesekre emlékszünk, az embermentőkre jóval ritkábban. William Calley, a My Lai-i vérengzést levezénylő hadnagy neve ismerősebben cseng, mint Hugh Thompson amerikai helikopterpilótáé, aki - fentről látva az öldöklést - leszállt, és megfenyegette bajtársait, hogy tüzet nyit rájuk, ha nem fejezik be. A német civilek ellen mustárgáz és lépfene bevetését fontolgató Churchill morális kritikusaként fellépő Bell is lábjegyzetet kapott csupán a tankönyvekben. Pedig arra figyelmeztetett, hogy a jó ügy érdekében kifejtett munkához a nemes céllal kompatibilis eszközök dukálnak.

Neil Kinnock 1983-as bridgendi kampányszónoklatát olvasván joggal gondolhatjuk: nincs új a nap alatt. A megszorítások, liberalizálás és államkurtítás thatcheri politikáját ostorozó munkáspárti vezér beszéde láttán - ha az ország- és politikusneveket kicseréljük - mindenki rábólintana, hogy ezt bizony Orbán Viktor mondta Alsóbürgözdön, a gyurcsányi reformokat ekézendő. Tegyük hozzá, Kinnock Angliát a tory győzelem esetén megvalósuló dickensi lidércnyomásként bemutató szavai hatástalanok voltak: a Vasladyt kétszer is újraválasztották.

A kötet - tűréshatáron belül maradó - hiányosságainak sorában említhető túlzott nyugatközpontúsága. Mao, Khomeini vagy Nasszer "igazolatlan hiányzása" különösen feltűnő, ha összevetjük azzal, hogy a marginális brit fasiszta törpepárt vezetője, Oswald Mosley viszont helyet kapott, az Eisenhowerrel szemben kétszer is buktázó, így epizodistává degradált Adlai Stevenson és a munkásmozgalmi szent Dolorés Ibarruri társaságában. Vagy - ha földrészünk vonzáskörzetén belül maradunk - II. Erzsébet 1992-es beszédénél történelmileg némiképp relevánsabb lett volna pl. Milosevic rigómezei szónoklatának beszerkesztése. Mindazonáltal, a kötet fogyatékosságai dacára a világtörténelmet tanulók és oktatók értékes segédlettel, a laikusok pedig hasznos, gondolkodóba ejtő válogatással gazdagodtak.

Fordította: Bart Dániel, Gulyás Zsolt, Heinisch Mónika, Jellinek Gyöngyvér, Lukács Hajnalka, Pék Zoltán, Totth Benedek, Varga Bálint. Agave Könyvek, Budapest, 2006, 316 oldal, 2890 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.