Nem mindig sikerül a borító hátoldalára olyan textuszanzát kanyarítani, amely hűen, tömörítve visszatükrözi a mű hangulatát. Albert DeMeo önéletrajzi könyvének viszont a mottójává is nyugodtan válhatna a lentebbi pár sor. Mely szerint "a felszínen a gengszter élete csupa ragyogás és csillogás, tele kalanddal és érzéki, sötét szemű nőkkel. A valóságban azonban a maffiózó egy kimerült, középkorú pasi, aki hajnalban jár haza kiábrándult feleségéhez és a kutyatálhoz, amit neki kell kipucolnia. A tükörfényes, gesztenyebarna Cadillac a képzelet. A vérbe fagyott holttest a csomagtartóban a valóság." A normalitás talaján maradva aligha vélhetünk egyebet, mint hogy a fiúk természetszerűleg nem felelősek apáik tetteiért. Csakhogy a hivatkozott könyv a legjobb példa rá: eme evidencia nem mentesít a közeli rokonaink bűneihez történő viszonyulás, állásfoglalás, a megítélés kísérletének terhe alól.
Az apa, Roy DeMeo - a visszaemlékező gyermek életének héjába zártan róla szól a kötet - a New York alvilágát uraló Gambino-klán hírhedt bérgyilkosa (mellékállásban kőszívű uzsorás és nagypályás autótolvaj) volt. Az optimista becslések szerint is minimum harmincvalahány élettel a lelkiismeretének tartozik rovatában. Fiának műve látlelet, hogyan is fest egy maffiahóhér családja "belülnézetből". S egyben az ősök bűneivel való civilizált szembenézés iskolapéldája. Szerzőnknek nem célja valamiféle utólagos szerecsenmosdatás, de túllihegő, morálfundamentalista "fordított kitagadás" sem. Dermesztő párhuzamossággal ír nemzőjéről egyszerre a főbenjáró vétkeket belátó higgadt számvetés, illetve a kisfiúsan naiv apaképből fakadóan átmentett szeretet hangján. Ismét kiderül: egy nagystílű szociopatában nem a cselekedetei a legrémisztőbbek, sokkal inkább, hogy "amúgy" mennyire hétköznapi.
Kerülnénk a poéngyilkosság minősített eseteit, de ízelítőnek legyen annyi: a politikai korrektség hazug tabukliséit éppúgy felrúgja benne, mint ahogy az istenfélő Amerika Erkölcsi Többségének mítoszai is foszlásnak indulnak nála. Amiért érdemes olvasni, az a sztereotípiáinkra rácáfoló, szinte Rejtő Jenőhöz illően abszurd, ugyanakkor nagyon is életszagú figurák és helyzetek kavalkádja. Például Vito Arena, a százhetven kilót nyomó meleg gengszter, akit bűnözőtársai kiközösítettek volna, ám DeMeo sikerrel védte őt, mondván: kitűnő bérgyilkos, hű bandatag, s ez számít, nem a szexuális orientáció. Vagy az ugyancsak Roy által üzemeltetett bordélyokat előszeretettel látogató hászid zsidók, akik leggyakoribb vendégei közé tartoztak, ott élve ki a hitük által tiltott pózok nyújtotta lehetőségeket. Netán a szervezett bűnözés és az abortusztiltást promotáló életvédő fanatikusok bizarr szövetsége.
Ügyes kézzel megrajzolt profil a halódó régi alvilág utolsó mohikánjáról.
Fordította: Morvay Krisztina, Alexandra, 2007, 412 oldal, 2499 Ft
