Vizuális koki - Pálfi György: Taxidermia (film)

  • Papp László Tamás
  • 2006. november 16.

Zene

A háromosztatú film nyitó része játszódhatna akár a megszállt Ukrajna valamelyik apró falujának legszélén.
A dermesztő hideg az itatóvályúba fagyasztotta a vizet; lepusztult tanyasi udvar, koszlott honvédruhában mosakodó férfi. A háború valahol a távolban zajlik, a tiszti család vendégei fehér asztalnál a jövendő győzelemre koccintanak. A front közelsége nem érezhető, az ólban szalmaszőnyegen heverésző tisztiszolga, Morosgoványi Vendel fejadagjából is kispórolták a brómot. Hősünk pánszexuális delíriumban vergődik, amelyet Pohárnok Gergely egymásból kiforduló, aztán önmagukba visszacsúszó képei jelenítenek meg. Leginkább ezek teszik nehezen felejthetővé az alkotást. A nemiség univerzumának létsíkjai között, realitás és fantázia összemosódó határvidékén bolyongó katona nagyapával indul a művészi horrorba torkolló családtörténet, amelyet testnedvek ívelő sugarai kötnek össze.

A második stációt betöltő apa, a Horthy-tiszt puccere nemzette Balatony Kálmán figurája eltünteti a valóság és képzelet közti demarkációs vonalat. Itt a "jóléti" szocializmus betonszürkéből kivillanó díszletei foglalják keretbe a középgenerációs élsportoló történetét. Az evőversenyeken vitézkedő hősünk zabálóbajnok akarna lenni, de ambíciója csak vágyálom marad. Gyomorürítő hányásokkal egybefűzött versenyszámok - az önmagát felélő múlt szürreális gúnyrajza. A zsírpöfeteggé torzult, leépülő, elvált apa mozgásképtelenül vegetál, majd szenved ki borzalmas halállal a lakásában. Csontvázsovány fia, Lajos állatpreparátor, kitömött lényekkel teli boltban dolgozik. A műfaji klisékbe nehezen illeszthető film három alakja közül ő az egyetlen, aki maga dönt végórájának idejéről: halálában megvalósítja önmagát. Nem véletlen, hanem méltán kiérdemelt a tizennyolcas karika, a kilencven perc bővelkedik gyomorforgató jelenetekben. Fejlövés szétrobbantotta koponya homályosan véres csontrepeszei, kitépett belek, nagyító alatt preparált embrió, önkezű zsigerelés. A legtöbb ilyen jelenet azonban a helyén van, nincs idő a rosszullétre - helyette valamiféle, vélhetően intellektuális természetű borzongás tart fogva az utolsó percig.

A Taxidermia a múltat legitimációs nyersanyagként heroizálásra vagy nosztalgiára felhasználók rémálma lehet, épp ezért nem is lőnénk le az összes poénját (bizonyára - szemben egy krimivel vagy thrillerrel- ez meg is haladná erőinket). Annál is inkább, mert a konkrét cselekményt, a nemzedéki triász lepergő életét, de gyakran még a kiváló színészi játékot is maga alá gyűri a képek ereje.

Forgalmazza a Hungarotop

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.