Vizuális koki - Pálfi György: Taxidermia (film)

  • Papp László Tamás
  • 2006. november 16.

Zene

A háromosztatú film nyitó része játszódhatna akár a megszállt Ukrajna valamelyik apró falujának legszélén.
A dermesztő hideg az itatóvályúba fagyasztotta a vizet; lepusztult tanyasi udvar, koszlott honvédruhában mosakodó férfi. A háború valahol a távolban zajlik, a tiszti család vendégei fehér asztalnál a jövendő győzelemre koccintanak. A front közelsége nem érezhető, az ólban szalmaszőnyegen heverésző tisztiszolga, Morosgoványi Vendel fejadagjából is kispórolták a brómot. Hősünk pánszexuális delíriumban vergődik, amelyet Pohárnok Gergely egymásból kiforduló, aztán önmagukba visszacsúszó képei jelenítenek meg. Leginkább ezek teszik nehezen felejthetővé az alkotást. A nemiség univerzumának létsíkjai között, realitás és fantázia összemosódó határvidékén bolyongó katona nagyapával indul a művészi horrorba torkolló családtörténet, amelyet testnedvek ívelő sugarai kötnek össze.

A második stációt betöltő apa, a Horthy-tiszt puccere nemzette Balatony Kálmán figurája eltünteti a valóság és képzelet közti demarkációs vonalat. Itt a "jóléti" szocializmus betonszürkéből kivillanó díszletei foglalják keretbe a középgenerációs élsportoló történetét. Az evőversenyeken vitézkedő hősünk zabálóbajnok akarna lenni, de ambíciója csak vágyálom marad. Gyomorürítő hányásokkal egybefűzött versenyszámok - az önmagát felélő múlt szürreális gúnyrajza. A zsírpöfeteggé torzult, leépülő, elvált apa mozgásképtelenül vegetál, majd szenved ki borzalmas halállal a lakásában. Csontvázsovány fia, Lajos állatpreparátor, kitömött lényekkel teli boltban dolgozik. A műfaji klisékbe nehezen illeszthető film három alakja közül ő az egyetlen, aki maga dönt végórájának idejéről: halálában megvalósítja önmagát. Nem véletlen, hanem méltán kiérdemelt a tizennyolcas karika, a kilencven perc bővelkedik gyomorforgató jelenetekben. Fejlövés szétrobbantotta koponya homályosan véres csontrepeszei, kitépett belek, nagyító alatt preparált embrió, önkezű zsigerelés. A legtöbb ilyen jelenet azonban a helyén van, nincs idő a rosszullétre - helyette valamiféle, vélhetően intellektuális természetű borzongás tart fogva az utolsó percig.

A Taxidermia a múltat legitimációs nyersanyagként heroizálásra vagy nosztalgiára felhasználók rémálma lehet, épp ezért nem is lőnénk le az összes poénját (bizonyára - szemben egy krimivel vagy thrillerrel- ez meg is haladná erőinket). Annál is inkább, mert a konkrét cselekményt, a nemzedéki triász lepergő életét, de gyakran még a kiváló színészi játékot is maga alá gyűri a képek ereje.

Forgalmazza a Hungarotop

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.