Egy brit cyberkrimi - Richard Morgan: Valós halál (könyv)

  • Papp László Tamás
  • 2006. december 21.

Zene

A szerzőnek az albioni végekről sikerült olyan cyberpunkot kanyarítania, amelynek van követhető cselekménye. Ez pedig a műfajt ismerve önmagában is főhajtással díjazandó.

A szerzőnek az albioni végekről sikerült olyan cyberpunkot kanyarítania, amelynek van követhető cselekménye. Ez pedig a műfajt ismerve önmagában is főhajtással díjazandó. A sci-fi irodalom fenti ösvényét létrehozó gibsoni Neurománc-univerzum stílusjegyeivel bíró regények szálai többnyire átláthatatlanul kuszák.

Az Altered Carbon magyar kiadásával próbálkozóknak nem kell ilyesmitől félniük. Az SF-krimisorozat nyitó részét méltán illethetjük az "emberarcú cyberpunk" jelzős szerkezettel. A krimiírás hagyományos szabályaival ötvözött, a XXV. századi Földön játszódó posztmodern agymenés lényegét az itthoni cím az eredeti angolnál is jobban kifejezi. A távoli jövőben az elmúlás mint olyan de facto megszűnt. Minden ember fejébe implantátumot szerelnek, rámentve az illető komplett tudatát. Ha a test külső behatástól megrongálódik, rögvest újat klónoznak, belenyomva az eltárolt személyiséget. Kizárólag akkor jön el a felülírható hattyúdalt kiszorító valós halál, ha a mentális hordozóeszköz is tönkremegy. Ám az igazán gazdagok ezt sem kockáztatják meg, lélekként is emlegetett humán szoftverjükről lemezre kiírt biztonsági kópiát csináltatnak, amit rendszeresen frissítenek. Így tesz a matuzsálemi kort elérő nábob, Laurens Bancroft is. Egy nap mégis a szétégetett porhüvelyére bukkannak luxuslakosztályában. A körülmények öngyilkosságra utalnak. Pedig miért tenne bárki ilyet, ha tudja, úgyis hiába, a csúcstechnológia azonnal visszazárja a létbe. És ki törne feleslegesen olyasvalaki életére, akinek számtalan, páncélteremben őrzött másolata van?

A rejtély kibogozása a rovott múltú, az univerzum érdes részének számító Harlan Világáról elszármazott, magyar gyökereket is felmutató veterán, Takeshi Kovacs feladata. Nem épp saját jószántából vállalja a megbízást: csak úgy szabadulhat a tudatát fogva tartó digitális börtönből, ha rááll a dologra. És innentől nincs visszaút, Morgan könyörületet nem ismerve diktál belénk egy testnedvek, nikotin, alkohol, kocsonyás létfenntartó gél és cseppfolyós, biomorf orgiadrogok vegyítéséből mixelt koktélt, amelyen olívabogyó helyett mindenütt figyelő, rovarszerű elektronikus szemek lebegnek, és a gőze is hallucinogén. Betűi átszippantanak egy olyan, végtelenített jelenbe, ahol a földi örökkévalóság lehetőségétől még dermesztőbb lesz a halálfélelem. Summázva tehát: egy próbát megér.

Fordította: Totth Benedek, Agave Könyvek, 2006, 464 oldal, 2680 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.