A szerzőnek az albioni végekről sikerült olyan cyberpunkot kanyarítania, amelynek van követhető cselekménye. Ez pedig a műfajt ismerve önmagában is főhajtással díjazandó. A sci-fi irodalom fenti ösvényét létrehozó gibsoni Neurománc-univerzum stílusjegyeivel bíró regények szálai többnyire átláthatatlanul kuszák.
Az Altered Carbon magyar kiadásával próbálkozóknak nem kell ilyesmitől félniük. Az SF-krimisorozat nyitó részét méltán illethetjük az "emberarcú cyberpunk" jelzős szerkezettel. A krimiírás hagyományos szabályaival ötvözött, a XXV. századi Földön játszódó posztmodern agymenés lényegét az itthoni cím az eredeti angolnál is jobban kifejezi. A távoli jövőben az elmúlás mint olyan de facto megszűnt. Minden ember fejébe implantátumot szerelnek, rámentve az illető komplett tudatát. Ha a test külső behatástól megrongálódik, rögvest újat klónoznak, belenyomva az eltárolt személyiséget. Kizárólag akkor jön el a felülírható hattyúdalt kiszorító valós halál, ha a mentális hordozóeszköz is tönkremegy. Ám az igazán gazdagok ezt sem kockáztatják meg, lélekként is emlegetett humán szoftverjükről lemezre kiírt biztonsági kópiát csináltatnak, amit rendszeresen frissítenek. Így tesz a matuzsálemi kort elérő nábob, Laurens Bancroft is. Egy nap mégis a szétégetett porhüvelyére bukkannak luxuslakosztályában. A körülmények öngyilkosságra utalnak. Pedig miért tenne bárki ilyet, ha tudja, úgyis hiába, a csúcstechnológia azonnal visszazárja a létbe. És ki törne feleslegesen olyasvalaki életére, akinek számtalan, páncélteremben őrzött másolata van?
A rejtély kibogozása a rovott múltú, az univerzum érdes részének számító Harlan Világáról elszármazott, magyar gyökereket is felmutató veterán, Takeshi Kovacs feladata. Nem épp saját jószántából vállalja a megbízást: csak úgy szabadulhat a tudatát fogva tartó digitális börtönből, ha rááll a dologra. És innentől nincs visszaút, Morgan könyörületet nem ismerve diktál belénk egy testnedvek, nikotin, alkohol, kocsonyás létfenntartó gél és cseppfolyós, biomorf orgiadrogok vegyítéséből mixelt koktélt, amelyen olívabogyó helyett mindenütt figyelő, rovarszerű elektronikus szemek lebegnek, és a gőze is hallucinogén. Betűi átszippantanak egy olyan, végtelenített jelenbe, ahol a földi örökkévalóság lehetőségétől még dermesztőbb lesz a halálfélelem. Summázva tehát: egy próbát megér.
Fordította: Totth Benedek, Agave Könyvek, 2006, 464 oldal, 2680 Ft
