Sajó László

K. Dezső megírta a budapesti pályaudvarokat Budafok-Hárostól Kőbánya-Hizlaldáig, most BKV-kra száll. Ő, a bliccelő. Kaland az élet.

Burger Barna és Kőrösi Zoltán emlékének

Három király jött napkeletről: Gáspár Hajdúsámsonból, Menyhért Szatmárcsekéről, Boldizsár Abaújvárról.

A női partőrség szeme láttára (Békés Pál)

(Holtverseny)

– Nálatok laknak-e állatok? – Igen. Poloska, csótány, egér, patkány.

Itt volt május elseje (Tour de Csepel) Tévésmacinak

K.(özlekedő) Dezső bliccel. Nem kalandvágyból, mint ifjúkorában, öt számjegyű bérletre nem áldoz.

Én, beteg ember, csupáncsak NB I-re várok, Vitézlő harcos nem lehetek. De szíveteket megérdemeltem, Veletek száguld, vív, jajong a lelkem Kék véreim, ultra emtékások.

A Közvágóhídnál gyanús volt, nem látja a büfét. Közelebb ér, csak a betonalap, emlékműtalapzat, szarkofág.

Belőlem valaki útra vált, ultra vált belőlem…

Igen, stadion. A focit sokan nem szeretik, utálják (ők abba is hagyhatják az olvasást, ha egyáltalán elkezdték); a stadion(oka)t azok is, akik életükben nem láttak focit (bár ezt nehéz elképzelni; egy rendes családanya életében legalább egyszer elmegy a tévé előtt, zavarván férjét a meccsnézésben – K. Dezső édesanyja rendszerint akkor jött be a képbe, amikor gól volt, hívtuk is vissza, ha mi lőttük, hátha me­gint), tehát stadionban sem volt, de még falusi futballpályán sem. (Ide, kedves helyszínünkre, még visszatérünk.)