A mi kis zsákfalunk oda rúg ki a Dunára; meg is látja magát benne, hogyha kisétál a stégre.
Bocsánat.
Mondjuk inkább szákfalunak, sok horgász lakja.
Két utcából (szerényebben: sorból) áll: Kócsag és Horgász utca (nevezzük így). Előbbi ki van táblázva, útjelző mutatja, utóbbi neve csak a nép ajkán él. A két utca egy tömb, a kabinok (szárazföldi kajütök, terasszal) egymás mögött. Ennyi maradt a hajdan népes faluból. Eldózerolták a Kárókatona utcát, a Seregély teret, s valahány név a nádasban. Volt a faluban kisbolt, zöldséges, hentes (!), kocsma (büfé), a szomszédban csárda. Nyári főszezonban egy törülközőt nem lehetett letenni a parton, most dolmányos varjak keresgélnek a gyér fűben, kitotyognak a vadkacsák. Foglalják vissza területük.
Nézzük a még megmaradt lakókat, népszámlálás.
A falu szélén, a Dunához közel, a Horgász utcában Péter és Klári. Péter kajakozik, le az M0-sig, vissza, aztán az erzsébeti uszodában levezet, háromezer méter. Biatlon – nem fut, a térdem. Jó neked, te focizol, mondja K. Dezsőnek, aki elhallgatja, hogy ő se, pedig jó a térde. Klári várja a parton, napközben napoznak, esténként kiülnek a partra a padra, nézik a holdat. Szerelmespár, gondolja K. Dezső irigyen.
Kitty a legjobb nő a faluban, néha a barátja is jön (irigykedhet megint K. Dezső, mással társalkodó Dunai Vénus). Állva evez, valami szörfszerűségen (ha van sorsszerűség, akkor ez is), de annál szélesebb. A Duna közepén, megnyílnak a habok, az egek, szállnak fölötte a hattyúk.
A következő kabinban Józsi, K. Dezső alig látja. Merthogy nem jön ki. Mozgássérült, a lába, nem tudják, mi a baj. Apja hetente kétszer megáll K. Dezső előtt egy nagy, fekete autóval, hozza a kaját-italt stb., Józsi ilyenkor se jön ki. Állítólag néha lemegy a horgászokhoz, K. Dezső a vizesblokkban se látta. Hany Istók a parton.
A szomszédban Pannika, ő mindig kisétál a partra, kiül a padra. K. Dezsővel is elbeszélget, miről másról, az időjárásról. Ma szép nap. Délben bemegy, főz, ebédel, pihen. Délután sorozatokat néz, reggel sokáig alszik. (Mondja K. Dezső, a hétalvó.)
Jolánka, aki minden délelőtt-délután fél órát sétál a parton, zsebrádióval a kezében, orvosi utasításra (a zsebrádiót talán nem a doktor írta föl). Szól a retro rádió.
A falu széle felé közeledve Mihály, horgász. Mindig be lehet hívni egy felesre (kivéve, ha gyógyszerbeszedés előtt/után van vagy vezet), ő is jön K. Dezsőhöz üveggel. És kajával. Otthon megfőz, a feleségének, hozzá ellátogató gyerekeinek, a maradékot lehozza, jut K. Dezsőnek is. Töltött paprika, kicsit csípős, nagyon. Háromféle gombával töltött hús. Csak halat nem hoz. Ma ötöt fogtam, beteszem a mélyhűtőbe, a gyerekek megeszik, csak utálok halat tisztítani, kimegy a stéghez, a zöld kerek asztalon peregnek a pikkelyek, nyílik a hal. Mindig vannak történetei (sokat megélt, a Szovjetónióban). Az oroszok küldtek egy fiatal lányt, gondoltam, csak furulya lesz, de aztán… Nagyon szép és ügyes lány volt.
Mihály mellett a másik nagy horgász, Lajos. Aki hajnalban jön, terepszín ruha (rejtőzik a halak elől), fejlámpa, reggel már megy is. Este vissza, éjjel is kint, hidegben, esőben, zöld-fehér napernyő alatt. Ha napközben, rádiót hallgat, ő is a retrót, itt ez a divat – na ja, kimentünk a divatból.
Horgászok egymás mellett – Mária, a horgásznő. Mindig – de mindig!, kivéve október 15-től november 1-ig, a horgászati tilalomig (haltelepítés) – a parton, úgy hozzátartozik a dunai látképhez, mint a vadkacsák vagy az Erzsébet híd. A Vár. Ha nincs kint, K. Dezső aggódik, és megnézi a Dunát – az megvan.
Át a Kócsag utcába, a falu (város felöli) szélén Ilona, egyedül; férje, Lali idén halt meg. Lali kisszéken ült a stégen, a teraszon hallgatta a jó zenéket. Nyáron kiköltöztek, most Ilona ritkán jön ki. K. Dezső akkor látja, amikor vizet visz a csapról, locsolni a virágot. Köszönnek, K. Dezső nem tud mit mondani, mit is?
Kolozs ritkán jelenik meg, körbesétál, kritizál, semmi sem jó neki, az építkezés se – inkább örülne, hogy még kijöhet. Persze, itt nőtt fel, az apjának hajója volt. Apja, hajó sincs már, maradt a kabin. A múltkor K. Dezső reggel a vizesblokkba indult, találkoztak, nagyon jót aludtam! Ma is kint alszom! Kint maradok télen is! K. Dezső csodálkozott e lelkesedésen, elzárják a vizet, de Kolozs csak mondta, nem érdekel, elintézem a Dunába!, aha. De már aznap eltűnt, K. Dezső azóta sem látta.
Erika kiviszi a nyugágyat a partra, naphosszat napoz, olvas.
Ildikó, a „macskás”, K. Dezső csak így hívja. Amióta Ádám tanár úr meghalt, ő gondozza (eteti, bolhátlanítja) a falu két macskáját. Van egy harmadik is (ha ugyan még megvan), de azt nem tudta megszelídíteni. Kidobott macskák, idejöttek (ahol emberek vannak), szezonvég után felmennek a szemközti lakótelepre, lakóparkba, emberek közé. Ildikó is napozik, a macskák kerülgetik, felmásznának hozzá a nyugágyra, azt azért mégsem.
Jani is horgászik, de nem azért van itt. A víz miatt vettem ki a kabint. Itt lakom fönt, kijövök, kiülök, be se dobok, nézem a vizet, három-négy óra hosszat, hazamegyek.
András és Klári, utóbbi horgászik, előbbi egész nap a teraszon ül, cigizik és hallgatja a Klubrádiót (nem a retrót, az elhajló). Néha lejön a partra. K. Dezső ilyenkor megkérdi tőle, mik a hírek? (Merthogy neki csak a Kossuth jön be.) A kormány a helyén? – A helyén. Több kérdése nincs.
Közelítve a parthoz Guszti, a főhorgász, a nagy ho-ho-ho. Rá mindig számíthat K. Dezső, ő marad a parton legtovább (nem, legtovább K. Dezső). Mikor kimegy fogat mosni a csaphoz, balról jobbra Guszti, Mihály, Mária a kilátás. (Mint a manzárdból a Hármashatár-hegy.) Ha a többiek nem is, Guszti kint. Jön be, Dezsőke, felébredtél? Csinálok reggelire tojásrántottát, szalonnával, Dezsőke nyel egyet, nekem ez az ebédem, szalonna nélkül, gondolja és hamarosan érzi a (reggeli) rántottaillatot.
István és Erika, Philemon és Baucis, K. Dezső szomszédjai. Erika tevékeny: virágot locsol, levelet gereblyéz, mosogat, jön-megy – ha nem, órák hosszat görnyedve keresztrejtvényt fejt (a falubeliek hoznak neki újságokat). István ül a padon, atlétatrikóban, előtte sör és rádió (retro, persze).
A falu szélén, a Dunához közel K. Dezső. De róla már beszéltem eleget.
Itt a szezonvég, bezár a falu. Hol van már az a jó idő, amikor K. Dezső félmeztelenül napozott (októberben!) a szomszédos étterembe, esküvőre érkezők mellett egy padon – nem ép(p)en kidolgozott felsőtesttel, C. (ejtsd ’ká’) Dezső (C. Romlandó).
Apropó… Mihály kipakolta a hűtőt, már nem jövök, hoz debrecenit, kolbászt (csípős), majonézes tormát, kefirt, sajtot, pudingot.
Még néhány nap, K. Dezső is készülődik.
Fejedelmi búcsúebéd, porleves gazdagon.
Utoljára ő hagyja el a falut, visszanéz, partra vetett Nemo kapitány.
A macskák a kapuig kísérték, három macskaszem (a kövér félvak), nem néz a szemükbe.
Tavaszig bírjátok ki, én is.
