Sajó László: Öt és feles

A mi kis zsákfalunk

Egotrip

A női partőrség szeme láttára (Békés Pál)

A mi kis zsákfalunk oda rúg ki a Dunára; meg is látja magát benne, hogyha kisétál a stégre.

Bocsánat.

Mondjuk inkább szákfalunak, sok horgász lakja.

Két utcából (szerényebben: sorból) áll: Kócsag és Horgász utca (nevezzük így). Előbbi ki van táblázva, útjelző mutatja, utóbbi neve csak a nép ajkán él. A két utca egy tömb, a kabinok (szárazföldi kajütök, terasszal) egymás mögött. Ennyi maradt a hajdan népes faluból. Eldózerolták a Kárókatona utcát, a Seregély teret, s valahány név a nádasban. Volt a faluban kisbolt, zöldséges, hentes (!), kocsma (büfé), a szomszédban csárda. Nyári főszezonban egy törülközőt nem lehetett letenni a parton, most dolmányos varjak keresgélnek a gyér fűben, kitotyognak a vadkacsák. Foglalják vissza területük.

Nézzük a még megmaradt lakókat, népszámlálás.

A falu szélén, a Dunához közel, a Horgász utcában Péter és Klári. Péter kajakozik, le az M0-sig, vissza, aztán az erzsébeti uszodában levezet, háromezer méter. Biatlon – nem fut, a térdem. Jó neked, te focizol, mondja K. Dezsőnek, aki elhallgatja, hogy ő se, pedig jó a térde. Klári várja a parton, napközben napoznak, esténként kiülnek a partra a padra, nézik a holdat. Szerelmespár, gondolja K. Dezső irigyen.

Kitty a legjobb nő a faluban, néha a barátja is jön (irigykedhet megint K. Dezső, mással társalkodó Dunai Vénus). Állva evez, valami szörfszerűségen (ha van sorsszerűség, akkor ez is), de annál szélesebb. A Duna közepén, megnyílnak a habok, az egek, szállnak fölötte a hattyúk.

A következő kabinban Józsi, K. Dezső alig látja. Merthogy nem jön ki. Mozgássérült, a lába, nem tudják, mi a baj. Apja hetente kétszer megáll K. Dezső előtt egy nagy, fekete autóval, hozza a kaját-italt stb., Józsi ilyenkor se jön ki. Állítólag néha lemegy a horgászokhoz, K. Dezső a vizesblokkban se látta. Hany Istók a parton.

A szomszédban Pannika, ő mindig kisétál a partra, kiül a padra. K. Dezsővel is elbeszélget, miről másról, az időjárásról. Ma szép nap. Délben bemegy, főz, ebédel, pihen. Délután sorozatokat néz, reggel sokáig alszik. (Mondja K. Dezső, a hétalvó.)

Jolánka, aki minden délelőtt-délután fél órát sétál a parton, zsebrádióval a kezében, orvosi utasításra (a zsebrádiót talán nem a doktor írta föl). Szól a retro rádió.

A falu széle felé közeledve Mihály, horgász. Mindig be lehet hívni egy felesre (kivéve, ha gyógyszerbeszedés előtt/után van vagy vezet), ő is jön K. Dezsőhöz üveggel. És kajával. Otthon megfőz, a feleségének, hozzá ellátogató gyerekeinek, a maradékot lehozza, jut K. Dezsőnek is. Töltött paprika, kicsit csípős, nagyon. Háromféle gombával töltött hús. Csak halat nem hoz. Ma ötöt fogtam, beteszem a mélyhűtőbe, a gyerekek megeszik, csak utálok halat tisztítani, kimegy a stéghez, a zöld kerek asztalon peregnek a pikkelyek, nyílik a hal. Mindig vannak történetei (sokat megélt, a Szovjetónióban). Az oroszok küldtek egy fiatal lányt, gondoltam, csak furulya lesz, de aztán… Nagyon szép és ügyes lány volt.

Mihály mellett a másik nagy horgász, Lajos. Aki hajnalban jön, terepszín ruha (rejtőzik a halak elől), fejlámpa, reggel már megy is. Este vissza, éjjel is kint, hidegben, esőben, zöld-fehér napernyő alatt. Ha napközben, rádiót hallgat, ő is a retrót, itt ez a divat – na ja, kimentünk a divatból.

Horgászok egymás mellett – Mária, a horgásznő. Mindig – de mindig!, kivéve október 15-től november 1-ig, a horgászati tilalomig (haltelepítés) – a parton, úgy hozzátartozik a dunai látképhez, mint a vadkacsák vagy az Erzsébet híd. A Vár. Ha nincs kint, K. Dezső aggódik, és megnézi a Dunát – az megvan.

Át a Kócsag utcába, a falu (város felöli) szélén Ilona, egyedül; férje, Lali idén halt meg. Lali kisszéken ült a stégen, a teraszon hallgatta a jó zenéket. Nyáron kiköltöztek, most Ilona ritkán jön ki. K. Dezső akkor látja, amikor vizet visz a csapról, locsolni a virágot. Köszönnek, K. Dezső nem tud mit mondani, mit is?

Kolozs ritkán jelenik meg, körbesétál, kritizál, semmi sem jó neki, az építkezés se – inkább örülne, hogy még kijöhet. Persze, itt nőtt fel, az apjának hajója volt. Apja, hajó sincs már, maradt a kabin. A múltkor K. Dezső reggel a vizesblokkba indult, találkoztak, nagyon jót aludtam! Ma is kint alszom! Kint maradok télen is! K. Dezső csodálkozott e lelkesedésen, elzárják a vizet, de Kolozs csak mondta, nem érdekel, elintézem a Dunába!, aha. De már aznap eltűnt, K. Dezső azóta sem látta.

Erika kiviszi a nyugágyat a partra, naphosszat napoz, olvas.

Ildikó, a „macskás”, K. Dezső csak így hívja. Amióta Ádám tanár úr meghalt, ő gondozza (eteti, bolhátlanítja) a falu két macskáját. Van egy harmadik is (ha ugyan még megvan), de azt nem tudta megszelídíteni. Kidobott macskák, idejöttek (ahol emberek vannak), szezonvég után felmennek a szemközti lakótelepre, lakóparkba, emberek közé. Ildikó is napozik, a macskák kerülgetik, felmásznának hozzá a nyugágyra, azt azért mégsem.

Jani is horgászik, de nem azért van itt. A víz miatt vettem ki a kabint. Itt lakom fönt, kijövök, kiülök, be se dobok, nézem a vizet, három-négy óra hosszat, hazamegyek.

András és Klári, utóbbi horgászik, előbbi egész nap a teraszon ül, cigizik és hallgatja a Klubrádiót (nem a retrót, az elhajló). Néha lejön a partra. K. Dezső ilyenkor megkérdi tőle, mik a hírek? (Merthogy neki csak a Kossuth jön be.) A kormány a helyén?A helyén. Több kérdése nincs.

Közelítve a parthoz Guszti, a főhorgász, a nagy ho-ho-ho. Rá mindig számíthat K. Dezső, ő marad a parton legtovább (nem, legtovább K. Dezső). Mikor kimegy fogat mosni a csaphoz, balról jobbra Guszti, Mihály, Mária a kilátás. (Mint a manzárdból a Hármashatár-hegy.) Ha a többiek nem is, Guszti kint. Jön be, Dezsőke, felébredtél? Csinálok reggelire tojásrántottát, szalonnával, Dezsőke nyel egyet, nekem ez az ebédem, szalonna nélkül, gondolja és hamarosan érzi a (reggeli) rántottaillatot.

István és Erika, Philemon és Baucis, K. Dezső szomszédjai. Erika tevékeny: virágot locsol, levelet gereblyéz, mosogat, jön-megy – ha nem, órák hosszat görnyedve keresztrejtvényt fejt (a falubeliek hoznak neki újságokat). István ül a padon, atlétatrikóban, előtte sör és rádió (retro, persze).

A falu szélén, a Dunához közel K. Dezső. De róla már beszéltem eleget.

Itt a szezonvég, bezár a falu. Hol van már az a jó idő, amikor K. Dezső félmeztelenül napozott (októberben!) a szomszédos étterembe, esküvőre érkezők mellett egy padon – nem ép(p)en kidolgozott felsőtesttel, C. (ejtsd ’ká’) Dezső (C. Romlandó).

Apropó… Mihály kipakolta a hűtőt, már nem jövök, hoz debrecenit, kolbászt (csípős), majonézes tormát, kefirt, sajtot, pudingot.

Még néhány nap, K. Dezső is készülődik.

Fejedelmi búcsúebéd, porleves gazdagon.

Utoljára ő hagyja el a falut, visszanéz, partra vetett Nemo kapitány.

A macskák a kapuig kísérték, három macskaszem (a kövér félvak), nem néz a szemükbe.

Tavaszig bírjátok ki, én is.

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.