Az uccsó esély, hogy bennmaradjunk. De már nem a mi kezünkben a sorsunk, párkák (páriák) fonják Diósgyőrben, Kisvárdán. Keletről jő a fény?
És hamarosan a sötétség.
Blaha, 37-es villamos, a II. János Pál pápa (egykori Köztársaság, volt az is) téren felszállnak az ultrás fiatalok, enbékettő?, kérdi K.(ieső?) Dezső, válaszul üvöltenek, HAJRÁ, KÉKEK, HAJRÁ, KÉKEK, HÉ-HÉ! MTK A CSAPATUNK, ÉRTE ÉLÜNK S MEGHALUNK! Ugrálnak, dübörög a villamos, K. Dezső ül, rokkantnyugdíjasoknak fenntartott hely. Villamosvezető-nő hátraszól, bírják már ki a stadionig!, K. Dezső előreszól (előre szólok), te dolgozzál! Nagy az arca, még. És dalra fakad: Vezess!
A harcra, sok sápadt arcra, terítsd a hajnal bíborát! A fiatalok ezt nem ismerik, nem is sápadtarcúak, mint K. Dezső, Old Shatterhand, a kiesés szelétől nem pirospozsgás, ámde halovány. Az ultrák tovább üvöltenek, a Teleki térig, MTK A LEGJOBB CSAPAT, MTK-NAK GYŐZNI KELL! Kellene. Megálló, Salgótarjáni utca, temető, nem jó ómen (azelőtt MÁV X. kapu, rég jártam erre). Egy srác ad 150 Ft-os jegyet (nagy kedvezmények, mindenki jöjjön!), a haverodnak, K. Dezsőnek bérlete van (nem is az Operába). „Netovább”, bolyhos pálinka, haver sehol, K. Dezső a pénztárhoz megy, a sorban két ifjú, MTK-s vagy? Igen, odaadja a jegyet: Ismerősök az ultrák mögött, kiesünk? Úgy néz ki, 0–1, rögtön egyenlítünk, közben vezet a Diósgyőr, a Kisvárda. Kapunk még egyet, a szünetben drukkertársa meghívja egy sörre, hosszú sor, de kivárják. A második félidő elején kiállítják a csapatkapitányunkat. Kész. K. Dezső nem bírja, leül – sose szokott. De elgyengült, ül csüggedten, mellette a lépcsőn a sör. Ám tizenegyest rúghatunk! (XI-es, kapu.) Nem néz oda, drukkertársait nézi, a reakcióból látja, kihagytuk. Mi történt? Fölé rúgta, de nagyon. Kapunk még kettőt, 1–4. A negyedik gólnál ad a műanyag söröspohárnak (még félig tele) egy maflást, gurul, fröcsög, drukkertársakra, bocs. Ultrakórus, kurva gyenge! K. Dezső azzal vigasztalja magát, a riválisok győztek, mindegy volt – nem volt mindegy! Állva haljunk meg! (Ha már nem futunk.) K. Dezső ülve. Vége. Rigmusok: Mi vagyunk az MTK, takarodjatok! Vedd le a mezt! Ne gyertek ide! Nem is jönnek, csak a csapatkapitánynak és helyettesének, a két rangidősnek van bátorsága (és a jobbhátvédnek – megteheti, két meccset, ha játszott, sérült volt, sok köze nincs a kieséshez) odajönni, pacsizni. Mert van, aki pacsizik, tapsol, netap-solja-tok! Az ultrák, K. Dezső, non plusz ultra sem, ül egy túzok magában. Ki, el innen (jövök én még); nem is érzékelte, esett az eső. Megvárja drukkertársát, megölelik egymást, vigyázz magadra, mondja, te vigyázz, a szíved, a kékfehér szíved (meccs előtt két nyugtatót vett be, pálinka helyett, unokája labdaszedő volt a meccsen, és játszik a kölyökben – talán majd ők). Az enbékettőben találkozunk. Budafokon. „Netovább”, gyűl a nép, honvédosok, MTK-sok; bolyhos pálinka, ultrák jönnek, üvöltenek, K. Dezső is, Enbékettő! Enbékettő! K. Dezső szólóban: Reszkess, Cegléd! Szólnak, azok már kiestek. Akkor reszkess, Csákvár, héoooó, héoooó! Honvéd-mezes a közelben, K. Dezső frusztrált, minek örülsz, Európában az első ázsiai csapat kiver benneteket! Egy azeri! Örmény!, néz rám, gondolom, gyűjti gondolatait, hogy akkor megüssön-e, de nem – odalép hozzá egy emtékás, megszólítja, angolul. Én meg emberkedem itten. K. Dezső felnéz, egy szemüveges, honvédos vagy?, kérdi tőle, nem bír magával. Én el tudom mondani az összeállításunkat, te nem. A fiatal (ki nem fiatalabb?!), a tiéteket is elmondom, MTK-ra is kijárok, nem emlékszel?, már találkoztunk. Bocs. Egy másik honvédos: Fel a fejjel! De rendesek! Mintha nem is előlük menekültem volna be a Kispesti temetőbe (igaz, akkor nyertünk). Gyertek! Menjünk! Takarodjanak! Tüntetés a klubháznál, K. Dezső marad.
Aztán ki, pillantás az immár (újfent) NB II-es stadionra, 1-es villamos. Fradista baráttól sms, részvétem, viseld méltósággal, dühösen kitörli. Engemetetet ne sajnáljanak! Egy nem fogadott hívás, egy diósgyőri szurkoló barát, aztán sms-e, őszinte együttérzésem; K. Dezső megköszöni és elhiszi, bár a kárunkra maradtak bent, megint. A villamoson szemben egy pár, középkorúak, a férfin fekete bézbólsapka, K. Dezső egy beszélgetés sűrűjébe kerül. A kurva anyád, mondja a nő, a te kurva anyád. Csend, aztán a nő: Sütök húst. A férfi: Az nem jó. – Asse tudod, mit sütök. – Ha te sütöd, nem jó. Milyen húsból? – Sertés. – Az nem jó. (a férfi kedvenc fordulata) – Asse tudod, milyen része. – Mért, te tudod? – Tudom. – Persze, anyád hentes volt. – A tiéd meg mészáros a vágóhídon. (közeleg a Közvágóhíd) Látszik, összeszokott páros, félmondatokból értik egymást; egy négynapos ünnep, például a húsvét (magyarul hosszú hétvége) harmadik napján már előkerül a nagy konyhakés, nem a sonkához. Bevett panelek között csend, aztán. – Majonézes krumpli lesz hozzá. – Az jó. (váratlan fordulat) – Vagyis krumplisaláta. – Azt bevágom, hidegen. – Hazamegyünk és megcsinálom. Vacsorázunk, aztán… – Aztán pornót nézek. – Te fasz! – Pornót! Nem is téged.
A Közvágóhídnál K.(iesett) Dezső leszáll, ők tovább, még ma is mennek, ha le nem szálltak. Tömeg, jönnek a fradisták bajnoki címet ünnepelni a Budapest Parkba, autó megáll a megállóban (hol máshol), zöld-fehérben kászálódnak, mit játszottatok? (Felcsúton), egyegy, igazságos döntetlen. A buszon telefon, angoldrukker (Arsenal) barát, épp pálinkázol? – Már és még nem, úton vagyok feléje. – Ezért nézek én angol meccseket, és nem a NER-lovagok csapatait. Megbeszéljük, hogy veterán meccsen találkozunk. (Lábadozik.) Remélem, még nem játszol. A Duna-parton Guszti, szobor lehetne,
A Dunánál horgászik; játszott a Budaörsben (és persze nekik szurkol), ősszel találkozunk! És ordít K. Dezső enbékettő, héjá, héjá, hó, héjá, héjá, hó, végtelenített szalag. A tévében, halmazati büntetésként Fradi-fieszta. K. Dezső káromkodik, nem fütyörészik. Te káromkodtál?, éjszakai őrjáratát teljesítő biztonsági őr beszól. Igen. Nem szabad? – De, szabad. Köszi.
Reggel megnézi a gólösszefoglalót, a csapatkapitány nyilatkozik, mindenkinek a maga felelőssége… nem a bírók miatt… most a semmiből kell építkezni… az MTK volt, van, lesz.
„Az eltűnő MTK-ról” írtak e lapban, s válaszolt K. Dezső, olvasói levélben. Az élet válaszolt – eltűnünk, a süllyesztőben, az NB II-be.
De. Az örökmozgó páternoszter, mint egy igazi középpályás, felfelé is megy.
