Sándor Judit

Van egy kis membrán a női test intim területén, amely évezredek óta lázban tartja az emberi képzeletet. Talán a birtoklási vágy táplálja máig azt a sok tévhitet, ami e hártyához fűződik mind a mai napig. E tévhitek korántsem veszélytelenek: nemcsak kínos tudományos fiaskók, hanem súlyos emberi tragédiák forrásai lehetnek. A szűzhártya épsége, léte vagy nemléte mind a mai napig nők millióinak a sorsát határozhatja meg, Nem a középkorba tekintünk most vissza, hanem a jelenről fogok beszélni.

Sosem szerettem azokat az extrém filozófiai példázatokat, amelyek – az utilitarista erkölcs szemléltetéseképpen – az emberi életek számszerű összemérésén alapulnak. Talán a legismertebb ezek közül az elszabadult vasúti kocsi története.

A korral járó testi, lelki hanyatlásra az elfogadástól a lázadásig számos válasz adható.

Ki nem játszik el néha a gondolattal, hogy mi lenne, ha fiatalabb, gazdagabb, sporto­sabb, szebb lenne – és a tetejébe egyedülálló? Vagy ha többféle személy bőrébe bújhatna egyszerre? Ha váltogathatná a személyiségeit? Amíg a személyiségcsere csak játék vagy a művészi képzelet csapongása, addig senkire nem jelent veszélyt, és nem utal semmiféle súlyos személyiségtorzulásra. Ám a személyiség tartós megtöbbszörözése, az így megalkotott identitások részletes kimunkálása és működtetése már egy nehezen kezelhető pszichés betegség tünete is lehet.

Ha valaki indulatból lekever egy pofont és emiatt az áldozat sérülést szenved, azt a büntető- vagy a polgári jog szankcionálja.

A mesterséges reprodukcióról szóló társadalomtudományi szakirodalom többnyire a nő szerepére és lehetőségeire fókuszál – azaz, ha a meddőségről és annak kezeléséről esik szó, a petesejtdonorok, a szülő nők, bér­anyák, dajkaterhesek állnak a figyelem középpontjában.

(Szemműtétem története)

Az őssejtek olyan sejtek, amelyek korlátlan osztódóképességgel rendelkeznek, és ezáltal képesek más sejtek létrehozására: azaz ön­meg­újulásra, sejtpótlásra vagy regenerációra is. A bennük rejlő fejlődési potenciál, vagyis differenciálódási képességük alapján különböztetjük meg őket, és beszélünk toti-, pluri-, multi- és unipotens őssejtekről.

Az „üvegplafon” mára közhasználatú, bevett fogalommá vált – a nők vezető pozícióba jutását gátló, áttörhetetlen akadályokat szoktuk vele leírni, amelyeket mégis sokan rendjén valónak és természetesnek fogadnak el.