Sándor Judit

Testbeszéd

A menstruációs őszinteségről

  • Sándor Judit
  • 2021. január 13.

Egotrip

Mozinéző talán soha nem látott még annyi menstruációs vért filmvásznon, mint Alex Thompson tavalyi Bridget naplója című filmjében. 

Mozinéző talán soha nem látott még annyi menstruációs vért filmvásznon, mint Alex Thompson tavalyi Bridget naplója című filmjében. (Kritikánkat róla lásd 2020. szeptember 17-i számunk Visszhang rovatában – a szerk.)

Az ifjú Bridget útkereséséről, a párkapcsolatok és a barátság útvesztőiről szóló mozi szokatlanul ábrázolja a női test történéseit – leplezetlenül, de nem moralizálva. Megmutatja a test szokásosan titkolt, nemkívánatos megnyilvánulásait, s a szereplők sem félnek kínos vagy gyakran megvetést provokáló dolgokról beszélni. Ilyen a szülés utáni depresszió, a közterületen való szoptatás miatti megaláztatás, a gyermeki komiszság, az ordító csecsemő miatti kiégés, a rossz párkapcsolat unalma, a gyermek iránti vágy hiánya, a nem kívánt terhesség, a szülés utáni vizeletszivárgás…

Vagy épp a menstruáció. Míg a gyermekvállalás vagy a szülés hálás filmtéma, a nők havi ciklusa és ennek megannyi jelentése, félelme, gyakorlati nyűge ritkán csábítja a rendezőket. A gyógyszeres korai abortusz mindenfajta moralizálás nélküli bemutatása pedig mindeddig tabu volt a filmvásznon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.