Mozinéző talán soha nem látott még annyi menstruációs vért filmvásznon, mint Alex Thompson tavalyi Bridget naplója című filmjében. (Kritikánkat róla lásd 2020. szeptember 17-i számunk Visszhang rovatában – a szerk.)
Az ifjú Bridget útkereséséről, a párkapcsolatok és a barátság útvesztőiről szóló mozi szokatlanul ábrázolja a női test történéseit – leplezetlenül, de nem moralizálva. Megmutatja a test szokásosan titkolt, nemkívánatos megnyilvánulásait, s a szereplők sem félnek kínos vagy gyakran megvetést provokáló dolgokról beszélni. Ilyen a szülés utáni depresszió, a közterületen való szoptatás miatti megaláztatás, a gyermeki komiszság, az ordító csecsemő miatti kiégés, a rossz párkapcsolat unalma, a gyermek iránti vágy hiánya, a nem kívánt terhesség, a szülés utáni vizeletszivárgás…
Vagy épp a menstruáció. Míg a gyermekvállalás vagy a szülés hálás filmtéma, a nők havi ciklusa és ennek megannyi jelentése, félelme, gyakorlati nyűge ritkán csábítja a rendezőket. A gyógyszeres korai abortusz mindenfajta moralizálás nélküli bemutatása pedig mindeddig tabu volt a filmvásznon.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
